Ezt kell tudni a jogosítvány megszerzéséhez 3.

Betegvizsgálat


Forrás: kamaszpanasz.hu>>

 
Előző két cikkünkben a bajbajutott ember megközelítése előtti tudnivalókról volt szó. Talán furán hangzik, de a különböző sérülések konkrét ellátásáról még ebben a cikkben sem lesz szó, hiszen ez az elsősegélynek csak az egyik részét teszi ki. Lássuk, mik a teendők, mielőtt megkezdjük az életmentést!
 
Mit takar a betegvizsgálat?
 
Ahhoz, hogy mérlegelni tudjuk a megfelelő ellátást, először tisztában kell lenni a pontos sérüléssel/sérülésekkel. Ebben a betegvizsgálat lesz segítségünkre, amit közvetlenül a helyszínbiztosítás után kell megkezdeni. Bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy egy életveszélyes sérülés (pl.: artériás vérzés) miatt nincs idő betegvizsgálatra. Ilyenkor először stabilizáljuk a beteg állapotát és csak utána keressünk további sérüléseket!
 
A sérült állapotának felmérése alapvetően fizikai (tapintás) és szóbeli (kérdezés) tájékozódáson alapul, de fontos információkat kaphatunk a baleset helyszínéből, előzményeiből és mechanizmusából kiindulva is.
 
 
 
 
A sérült kérdezgetésére nem mindig nyílik lehetőség, mert előfordulhat, hogy nincs magánál, vagy esetleg zavart a tudatállapota. Ilyenkor még nagyobb a jelentősége az alapos fizikai vizsgálatnak, melynek során szisztematikusan végigtapintjuk a sérültet. A betegvizsgálat egy összetett folyamat, mely a baleset fajtájának függvényében esetenként teljesen eltérő lehet. A cél mindig az összes sérülés felismerése.
 
Hogyan végezzük a betegvizsgálatot?
 
A három legfőbb kérdés, amikre választ kell kapnunk a betegvizsgálat során: eszméletén van-e, lélegzik-e, illetve milyen sérülései, panaszai vannak a bajba jutott személynek. Ha nem egyértelmű, hogy a sérült magánál van-e, először szólítsuk meg hangosan („Jó napot! Jól van? Segíthetek?”), majd válasz hiányában határozottan rázzuk meg a vállait. Eszméletlennek tekinthető az az ember, aki az előző két inger (megszólítás, megrázás) egyikére sem reagál.
 
Mivel eszméletlen állapotban fennáll a légzésleállás veszélye, a következő kérdés, hogy vajon életben van-e az illető. Ennek megállapítására szolgál a légzésvizsgálat, melyhez a vastag ruházatot először gomboljuk ki! Ha nincs légúti akadályra utaló jel (pl.: egy fél szendvics a sérült kezében), döntsük hátra az eszméletlen ember fejét és végezzünk hármas érzékelést! A fej hátraszegéséhez helyezzük egyik tenyerünket a homlok és a hajas fejbőr határára, a másik kezünkkel pedig fogjuk meg az állat! (Légúti akadályra utaló jel esetén először nézzünk bele a szájba és a könnyen kivehető idegen testet próbáljuk meg eltávolítani!)
 
A hármas érzékelés során érzem, látom és hallom a sérült légzését, hiszen fülemet az orra elé helyezve figyelem a mellkas emelkedését tíz másodpercig. Ez alatt az idő alatt két légzést kell érzékelni, ennek hiányában halottnak tekintendő a sérült. Ilyenkor azonnal hívjunk mentőt (104 vagy 112) és kezdjük meg az újraélesztést! Ha van légzés, a légzésleállás veszélye továbbra is fenyeget, ezért minél előbb biztosítsunk légutat (lásd később)! Légútbiztosítás előtt azonban még sérüléseket kell keresni!
 
Manuális betegvizsgálat során eszméletlen sérült esetében elsődlegesen vérzéseket, duzzanatokat, deformitásokat keresünk. Használjunk gumikesztyűt! A vizsgálatot a fejnél kezdjük és innen haladunk lefelé. Először az ujjaink végével tapogassuk át a koponyát, mintha össze akarnánk nyomni a sérült fejét, természetesen óvatosan! Szájból történő vérzés esetén nézzünk be a szájüregbe és próbáljuk meg megtalálni a vérzés forrását! A fej után következik a kulcscsont, szegycsont és a bordák.
 
A bordákat két oldalról közelítő mozdulatokkal vizsgáljuk végig. A rugalmatlanság utalhat bordasérülésre. Végül térjünk ki a végtagokra is! Az egyes végtagokat mindig egyszerre két kézzel, enyhén tapintó mozdulatokkal vizsgáljuk! A háti gerincszakasz, a medence és a has vizsgálatról megoszlanak a szakvélemények, ezek laikusok számára kerülendők.
 
 
Egyértelműen eszméletén lévő sérültnél kicsit eltérő a helyzet. Alapvetően itt is két variáció van, zavart, illetve tiszta tudat. Értelemszerűen itt nincs szükség légzésvizsgálatra, annál inkább fontos viszont a megfelelő kommunikáció, hiszen tiszta tudatállapotú sérült esetén alapos kikérdezéssel is tudunk információt gyűjteni.
 
Zavart tudatállapotú személy esetén kicsit nehezebb a dolgunk, ilyenkor gondoljunk fejsérülésre, illetve próbáljunk meg türelmesen, kitartóan kommunikálni, kérdezgetni. Szembetűnő sérülés esetén is érdemes végigvizsgálni az illetőt, mert előfordulhat, hogy a nagy fájdalom, vagy esetleg a fájdalomérzet csökkenése miatt nem vesz észre saját magán pl. egy rejtett vérzést, törést, zúzódást.
 
Ehhez azonban el kell nyernünk a sérült bizalmát, mert együttműködés hiányában nem fogjuk tudni megvizsgálni. A test végigtapintása közben tegyünk fel minél több kérdést (egy kis segítség: Mi történt? Hol fáj? Hogyan fáj? Mióta fáj? Mennyire fáj? Tapintásra, mozgatásra fáj-e? Beütötte-e valamijét? Mit érez? Mit csinált a baleset előtt? Van-e másik sérült is? Van-e hányingere? Mit evett, mit ivott? Van-e ismert betegsége? Szed-e gyógyszert?). Eszméletén lévő sérültnél a manuális betegvizsgálat során nem csak elváltozásokat keresünk, de fájdalmat, érzékenységet is.
 
Ha már pontos képünk van a sérült állapotáról és sérüléseiről, hívjunk mentőt (104 vagy 112), majd kezdjük meg az ellátást!


Forrás: kamaszpanasz.hu>>

Tovább>>


Szerző: Koszorú Kamilla, Marsi Zoltán
Utolsó frissítés:
2017.01.31. (MZ)
2013.01.17. (KK)