Elsősegély-oktatás a veszélyeztetett országokban


A nemzetközi elsősegély-iránymutatások meghatározása elsősorban békeidőkre, közel optimális körülményekre, illetve egészségügyi környezetre vonatkoznak. Sokszor azt feltételezi, hogy a segélyhívás könnyen kivitelezhető, illetve rendelkezésre áll megfelelő elsősegély-felszerelés. Nemzetközi viszonylatban azonban a balesetek többsége az alacsony és közepes jövedelmű országokban következik be, azaz a laikusoknak nehéz körülmények között kell helytállniuk, a segélyhívás nem feltétlenül megoldott, akárcsak a szaksegítség megérkezése, nem is beszélve az elsősegély-felszerelés hiányáról. 

Jelen tanulmány az elsősegély-oktatást (FAE) irányító alapelvekre és gyakorlatra összpontosít, szemben az elsősegély-nyújtási beavatkozások klinikai bizonyítékaival. Annak elfogadásával, hogy az elsősegélynyújtás alkalmazása a környezettől függően változhat, megpróbáltuk megérteni az oktatási alapelveket a kedvező és a kedvezőtlen környezeti adottságok alapján.

Hat országból készítettünk interjúkat, olyan oktatókkal, akik fegyveres konfliktus vagy környezeti katasztrófa által sújtott területen élnek, illetve olyan országban tanítanak, amely az egészségügyi ellátó rendszer hiányosságaival küzd. Megkérdeztük milyen oktatási megközelítést alkalmaznak a laikusok oktatása terén, és ezek közül melyiket tartják a leghatékonyabbnak.

Kvalitatív elemzés segítségével az alábbiak állapíthatók meg:

  • fontos az egyszerű, tudományos nyelvezetet kerülő megközelítés,
  • az oktatási tematikát az adott környezeti tényezőkhöz kell igazítani,
  • meg kell határozni az előforduló leggyakoribb sérüléstípusokat,
  • az elmélet helyett a gyakorlatra kell fektetni a hangsúlyt,
  • fontos a kritikus gondolkodásmód kialakítása.

Az eredményeket összehasonlították a Nemzetközi Vöröskereszt 2016. évi Nemzetközi Elsősegély-nyújtási és Újraélesztési Iránymutatásaival, amely külön fejezetben foglalkozik az oktatás-módszertani javaslatokkal. Ezek közt az alábbiak szerepelnek:

1. Az országok oktatói fontosnak tartják, hogy a pedagógus kerülje az orvosi terminológia használatát,és a lehető legegyszerűbben magyarázza el a tudnivalókat.

2. Vegyék figyelembe a tanulók társadalmi, pszichológiai és fizikai hátterét, ehhez igazítsák tudásanyag mélységét, illetve az alkalmazott oktatásmódszertant.

3. Fektessenek hangsúlyt a szimulációs gyakorlatokra, ahol a tanulóknak lehetősége van az együttműködésre és egymás értékelésére. A gyakorlatok elvégzését követően mindig kapjanak visszajelzést munkájukról!

4. Az oktatók igyekezzenek valós helyzetekre felkészíteni a tanulókat. 


Forrás: Adapting first aid education to fragile contexts: a qualitative study
Fordította. Zám Dorottya Petra
Szakmai lektor: Marsi Zoltán