Forrás: kamaszpanasz.hu>>

 

A jogosítvány megszerzése előtti elsősegélyvizsgán biztos, hogy be kell majd mutatni az újraélesztést. De nem ez az egyetlen ok, amiért érdemes erre a témakörre sok figyelmet szánni. Az újraélesztés egy olyan elsősegélynyújtói beavatkozás, ami nagyon sok esetben alapvetően határozza meg a beteg túlélési esélyeit, illetve későbbi életminőségét.

 

Újraélesztést olyan személyen kell végezni, akinek nincs keringése és légzése. Ebből következik, hogy a cél a keringés és a légzés pótlása lesz (a mellkas ütemes lenyomásával és lélegeztetéssel). Ezzel próbáljuk meg elérni, hogy a vérkeringés hiányának ellenére a sérült ne szenvedjen súlyos agyi károsodást. Tehát az elsősegélynyújtó célja nem a beteg szó szerinti „felélesztése”, hanem a túlélési esélyeinek fent tartása.

 

A hirtelen szívhalált szenvedett beteg „jövője” nagyjából az első 3 percben dől el, így ebből a szempontból a végkifejletbe a kiérkező mentőknek kevesebb beleszólása van, mint a helyszínen tartózkodó laikus elsősegélynyújtónak. Az a személy, akinek nincs légzése, halottnak tekintendő. Ennek köszönhetően az egyetlen igazi hibát újraélesztés során akkor követhetjük el, ha nem teszünk semmit, hiszen egy halott nem halhat meg még jobban.

 

 

 

 

Egy olyan szituációban, ahol előreláthatóan újraélesztésre lesz szükség, gyorsan kell cselekedni. A halott ember túlélési esélyei percenként 10%-kal csökkennek, ezért nincs időnk tétlenkedni! A legelső lépés természetesen ebben az esetben is a biztonságról való meggyőződés lesz, amit gyors betegvizsgálat követ.

 

Óvatosan közelítsük meg az eszméletlennek tűnő sérültet és hangosan szólítsuk meg, miközben vállainál fogva határozottan megrázzuk.

 

Tíz másodpercig végezzünk hármas érzékelést, és minimum két légvétel hiányában hívjunk mentőt (104 vagy 112)!

 

Az alapszintű újraélesztés (BLS – Basic Life Support)
 

Segélyhívás után fektessük a beteget szilárd felületre és azonnal kezdjük el a mellkas-kompressziókat! A legjobb, ha a mellkas nagyjából csupasz, de amennyiben erre nincs lehetőség, elég annyira levetkőztetni, hogy megtaláljuk a kéz megfelelő helyét és hatékonyan tudjunk komprimálni. Egyik tenyerünket fektessük a másik kézfejünkre és kulcsoljuk össze az ujjainkat! Alsó tenyerünk csuklóhoz közeli párnás részét helyezzük a sérült mellkasára, a középvonal (szegycsont) alsó felére.

 

A nyomás erőssége a beteg életkorától és testalkatától függ. Általában 5-6 cm mélység, vagy a mellkas keresztmetszetének kétharmada a megfelelő. Végezzünk 30 kompressziót, nagyjából 100-120/perces frekvenciával, ezután következik 2 befújás. A lélegeztetést  szájból szájba végezzük. A lényeg, hogy a sérült fejét mindig hajtsuk hátra, az orrát fogjuk be és lehetőség szerint úgy fújjunk a szájába, hogy minél kevesebb levegő menjen mellé, azaz törekedjünk az ajkak légmentes illeszkedésére. Két befújás között a fejünket fordítsuk oldalra, hogy ne a beteg kilélegzett levegőjét szívjuk be, és egyúttal nézzük is a mellkas süllyedését, ezzel meggyőződve a lélegeztetés hatékonyságáról.

 

Amennyiben nincs gusztusod befújást végezni alkalmazz csak mellkasi lenyomásokat! újabb üres sor.

 

A 30:2-es ciklust alapvetően addig ismételjük, amíg ki nem érkeznek a mentők, de kifáradás, illetve a sérült magához térése esetén hagyjuk abba! Ha több segélynyújtó van jelen, le lehet egymást váltani. Ennek kivitelezéséhez, amíg egyikük befújást végez, a másikunk készüljön fel a mellkas komprimálására, és a második lélegeztetés után ő folytassa az újraélesztést. Amennyiben az élet jeleit vesszük észre, hagyjuk abba az újraélesztést és ellenőrizzük újra a légzést! Légzés hiányában folytassuk a BLS-t, a légzés visszatérte esetén pedig kezeljük eszméletlenként a sérültet! A legfőbb hibák, amiket elkövethetünk: a sérült puha felületen fekszik; túl mély vagy túl felületes kompresszió; rossz helyen komprimálunk; túl kevés vagy túl sok befújt levegő; gyenge vagy túl erős befújás. Mint látszik, könnyű hibát ejteni, de ne felejtsük el, hogy a legnagyobb és legsúlyosabb hiba a tétlenség!

 

 

Félautomata defibrillátor használata (AED – Automated External Defibrillator)
 

Mentőhíváskor lehetőleg kérdezzük meg a diszpécsertől, hogy található-e a közelben félautomata defibrillátor. Amennyiben igen, menjünk el vagy küldjünk el valakit érte! A készüléket egyszerűen csak ki kell nyitni, némelyiket be is kell kapcsolni és ezután az végig mondani fogja a teendőket. Először is csatlakoztatni kell az elektródákat a készülékhez, majd felragasztani őket a mellkasra az eszközön mellékelt ábra szerint (jobb kulcscsont alá, illetve a baloldalra). Ezután a készülék megvizsgálja a beteg szívritmusát, akihez ilyenkor tilos hozzáérni.

 

Amennyiben szükséges az elektromos sokk, a készülék utasítást fog adni az sokk gomb megnyomására. Ilyenkor szintén tilos hozzáérni a sérülthöz, hiszen rajta keresztül mi is áramütést szenvedhetünk. Mindenkit figyelmeztessünk a veszélyre! Sikeres sokk esetén vizsgáljuk meg a beteg reakciókészségét, illetve légzését és ha van légzés, de nincs reakció, helyezzük stabil oldalfekvésbe! A sokk leadása után, vagy ha szükségtelen volt a sokkolás, az újraélesztést folytatni kell a készülék utasításai szerint. A defibrillátor mindig maradjon bekapcsolva, elektródáit ne szedjük le! Lehetőség szerint az újraélesztést végezzük folyamatosan, és csak akkor hagyjuk abba, amikor a készülék erre ad utasítást! A defibrillátor működéséről érdemes tudni, hogy nem újraindítja a szívet, hanem leállítja azt, ezáltal esélyt adva az újraindulásra.

 

 

Mivel a csecsemőknél és a gyermekeknél a keringésmegállás hátterében általában nem a szív, hanem a légzés zavara áll, náluk részben eltérő protokollt kell alkalmazni. A légzésvizsgálatig megegyeznek a teendők a felnőtt újraélesztéssel, azonban a keringésmegállás megállapítása után ne hívjunk rögtön mentőt! (Éles helyzetben akkor sem követünk el nagy hibát, ha a felnőtt protokollt alkalmazzuk.) Először végezzünk 5 befújást a gyermeknek. Csecsemőknél a befújáskor ajkainkkal fedjük le az orrot és a szájat is egyszerre, a fejet pedig csak nagyon enyhén, óvatosan hajtsuk hátra! Amennyiben a befújások után a mellkas nem emelkedik meg, keressünk légúti akadályt!

 

Légzés hiányában kezdjük el a mellkas komprimálását: gyermekeknél egy kézzel, csecsemőknél két (mutató és középső) ujjal. Kezünket a mellcsont és a mellbimbók vonalának metszéspontjába helyezzük. Egy percig végezzünk újraélesztést, majd hívjunk mentőt (ha nem egyedül vagyunk, akkor már a légzésvizsgálat után hívassunk mentőt)! A számok itt is változatlanok: 30:2 kompresszió és befújás, 100-120/perces frekvenciával, nagyjából a mellkas keresztmetszetének kétharmadáig.

 

Csecsemő és gyermek újraélesztés>>

Forrás: kamaszpanasz.hu>>

Tovább>>