Segélynyújtás alapjai 2. - Kapcsolatteremtés, felismerés


A segélynyújtás első lépése (a helyszínbiztosítást követően) a sürgősségi ellátás szimbólumaként szereplő Konstantin-kereszt által is szimbolizált felismerés.



 

Bizonyos helyzetekben a sérülés bekövetkeztének egyértelmű jelei vannak - pl. vérzések, deformitások, vagy épp a sérült külső reakciói -, míg más esetben ilyen tünetekkel nem találkozunk. Ez utóbbi esetben az elsősegélynyújtó vizsgálata segíti az árulkodó jelek azonosítását.

Mint mindig, itt is alapszabály, hogy a segélynyújtó nem veszélyeztetheti magát. Minden körülmények közt figyelembe kell venni a helyszínbiztosítás szempontjait.

A felismerés kapcsán a segélynyújtónak fel kell mérnie:

- szükséges-e a segítsége,
- külső veszély fennáll-e,
- a baleseti mechanizmus alapján kell-e gondolnunk súlyos sérülés lehetőségére,
- észlelhetőek-e olyan jelek, melyek belszervi elváltozásra hívják fel a figyelmet.

Ezeket a figyelemfelhívó jeleket úgynevezett riasztó tüneteknek nevezzük, melyek közös jellemzője, hogy aránylag könnyen felismerhetőek.

Riasztó tünetek:

- eszméletlenség,
- légzészavar,
- erős vérzés vagy fájdalom,
- sápadt, verejtékes bőr,
- görcsroham,
- terjedő bénulás,
- bármely tünet agresszív behatás nyomán.

A felsorolt tünetek egy része könnyen felismerhető-, pl. vérzés, sápadt, verejtékes bőr, míg mások észleléséhez betegvizsgálatra van szükség, pl. légzéshiány, eszméletlenség.


Mit csináljon?

Ha a sérült nem reagál, kiáltson segítségért és kezdje el a légzésvizsgálatot!

Ha a sérült magánál van, kérdezze ki minél alaposabban! Ebben segít a sérülttel történő kommunikáció.

A belgyógyászati kórképek némelyikét maga a sérült is érzékelheti - pl. gyengeség, fájdalom, bénulás -, azonban nem ritka az olyan eset, amikor a jelenlévő családtag, ismerős, kolléga fedezi fel a riasztó tüneteket - pl. féloldali mozgászavar, zavart beszéd, furcsa mozdulatok. Akár traumás, akár belgyógyászati esettel állunk szemben, akár a sérült panaszkodik, akár mi vesszük észre az árulkodó jeleket, mindenképp fektessünk nagy hangsúlyt a bajbajutottal való kommunikációra. Próbáljuk minél alaposabban kikérdezni, amely segíthet az állapot súlyosságának megállapításában.

A sérült életveszélyben van, ha:

- nincs légzése,
- eszméletlen,
- erős vérzése van,
- sokkos állapotú.

Komoly figyelmet igényel, ha:

- koponya- vagy mellkas-sérült,
- nagy fájdalma van.

Feltehetően enyhén sérült, ha:

- tudatánál van,
- nincs elviselhetetlen fájdalma,
- nincs erős vérzése.


Hogyan tovább?

Ha a sérültet alaposan kikérdeztem, nincsenek életveszélyes sérülések, amelyek azonnali ellátást igényelnek, akkor:

- traumás sérült esetén végezzen manuális betegvizsgálatot,
- belgyógyászati beteg esetén ha szükséges, hívjon mentőt!

 

Köszönjük, hogy tiszteletben tartja a szerzői jogokat és hivatkozás nélkül nem vesz át tartalmat!

 

 




Szerző: Hornyák István PhD

Utolsó frissítés:
2011.09.18., 2011.10.28., 12.02.22. (MZ, HI)
2013.01.04. (MZ)