Bystander-effektus


A bystander-effektusnak elnevezett szociálpszichológiai jelenség évtizedek óta ismert. Számos esetleírás ismerteti, hogyan nézi végig 40-50 ember lakásának ablakából, ahogy az utcán megvernek, majd megerőszakolnak egy nőt, hogyan szemléli a motoros balesetet szenvedett személy haláltusáját fél órán keresztül több tucatnyi ember, vagy éppen miként sétálnak el akár többszázan a segítségért könyörgő infarktusos beteg mellett.

A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy minél többen vannak a helyszínen annál kisebb az esély, hogy valaki felvállalja a segítő szerepét.


Nézzük a magyarázatokat!

Számos elmélet született a jelenség magyarázatára és az is nyílvánvaló, hogy a konkrét helyzetekben több pszichés hatás is közrejátszhat. Az egyik megközelítés értelmében a felelősségmegoszlása áll a segítség elutasításának hátterében. Miért pont én menjek oda? Annyian látják, ha ők sem segítenek, ha őket sem vonják felelőségre miért pont én segítsek, miért pont engem vonnának felelősségre. Jelentős akadályozó tényező a csoportnormának való megfelelés. Több idegen jelenlétében senki sem szeret kilógni a sorból. Majd engem hibáztatnak, én is bajba kerülhetek, nem fog senki más segíteni. Különösen ez utóbbi mondatrész nem állja meg a helyét, hisz a vizsgálatok azt is egyértelműen kimutatták, hogy ha már egyetlen személy a bajba jutott segítségére siett, hamarosan csatlakoznak mások is.

Kifejezetten személyes tapasztalatom azonban és semmiféle kutatással nem hozható összefüggésben, hogy nem egyszer olyan is találkoztam, ahol az addig csendes, visszafogott jelenlévő egyszer csak hozzáértő lesz és a segítő személy cselekedeteit kezdi el kritizálni. Azt miért csinálja? Azt nem úgy kell csinálni! Azt úgy csinálja! Nos, ez sem segít sokat a helyzeten.

Természetesen a segítségnyújtást az is jelentősen hátráltatja, hogy ritkán kerülünk ilyen helyzetbe, nem tudjuk mit kezdjünk a szituációval. Nemcsak a kialakult problémát kellene kezelnünk, hanem a bennünk lejátszódó vészreakciókat, ijedtséget is.
 


Elméletben mindenki nyújtana segítséget

A felmérések azt igazolják, hogy a felnőtt lakosság 90%-a akár idegennek is nyújtana segítséget. Ha a válaszadókat további gondolkodásra serkentjük a gátlótényezők közt elsősorban a szaktudás (elsősegélyismeret) hiánya szerepel, lényegesen kisebb arányban az undor, bizonytalanság, általános félelelm, hogy rosszat tesz.


Jelentős a szimpátiafaktor

Több vizsgálat eredménye is azt támasztja alá, hogy vészhelyzetben a szemlélő először mérlegel. Eldönti az érintett megérdemli-e a segítséget vagy sem. A mérlegelésben jelentős szerepe van az érintett nemének, életkorának, öltözékének. A gyerekeknek például sokkal nagyobb eséllyel nyújtunk segítséget, mint a középkorú, bőrszerkós vagy tetovált férfinak. Jelentősen növeli a beavatkozás esélyét, ha ismerjük, akárcsak látásból az érintett személyt. Pozitívan befolyásolja a segítségnyújtást az ismert helyszín, ismeretlen helyen, ahol nem mozgunk otthonosan kevésbé vagyunk hajlandók segíteni.


Az elméleti tudás nem elég!

Rendszeres olvasóink ismerhetik már azon törekvéseinket, amelyek során a baleseti-szimulációs oktatások jelentőségét hangsúlyozzuk. Azon személyek, akik akár egyetlen alkalommal résztvettek ilyen jellegű képzéseken nagyságrendekkel magabiztosan állnak helyt vészhelyzetekben és, ami talán a legfontosabb szinte biztos, hogy oda is mennek segíteni.


A segítség nem azt jelenti, hogy mozgatjuk a sérültet!

Különösen a közlekedési balesetet szenvedetteknél fontos felhívjuk a figyelmet arra, hogy lehetőleg ne mozgassuk őket. Óvjuk a kihűléstől és természetesen kezdjük el az ellátást. Csillapítsuk a vérzéseket, a deformált végtagokat rögzítsük!

Szerző: Marsi Zoltán
Utolsó frissítés: 2013.11.28.