Kötözések


Fedőkötés
 
Valamennyi nyílt sérülés, így a vérzés, égés és marás esetén igen nagy a fertőzésveszély. Ennek megelőzése érdekében fertőtlenítőt szükséges használni, illetve fedőkötést készíteni. A fedőkötés készítéséhez alap esetben egy sebfedőre (pl. mull-lap) és egy rögzítőre (pl. mullpólya) szükséges.

1. Fertőtlenítést követően a sebre helyezzen megfelelő méretű, steril sebfedőt.
2. A rögzítést végtag esetén a testrész vékonyabb felénél kezdje, három, egymást fedő pólyamenettel. A menetek a végtag felszínének belső oldalától kifelé haladjanak!
3. Ezt követően úgy haladjon, hogy az új pólyamenet az előző menet kb. 2/3-át fedje.
4. A kötés végén ismét, három, egymást fedő pólyatekercset készítsen.
5. A kötés rögzíthető ragtapasszal, biztosítótűvel vagy pólyarögzítő kapoccsal.

Ellenőrizze, hogy a kötés nem lett-e túl szoros! A keringés könnyen ellenőrizhető végtag esetén, a kötözött testrész körmét megnyomja óvatosan, az ennek hatására elfehéredik. Ha 2-3 másodpercen belül visszanyeri rózsaszín színét a keringés megfelelő.

 


Nyomókötés

Nyomókötést erősebb vérzések ellátására alkalmazandó.

1. Lehetőség szerint itt is alkalmazzon fertőtlenítőszert.
2. A sebre helyezzen lehetőleg steril sebfedőt, nagyobb vérzések esetén indokolt lehet a tamponálás.
3. A sebfedőt kezdje el pólyamenetekkel rögzíteni (akár egymást fedő menetekkel).
4. A sérülés fölé érve a sebfedőre egy másik, feltekert pólyatekercset helyezzen (nyomópárna).
5. A rögzítőpólyát nyolcas alakban vezesse úgy, hogy az egyes pólyamenetek a nyomópárnán keresztezzék egymást. 
Kerülendő a rögzítőpólya megtekerése (korábbi iránymutatás).
6. A kötés rögzíthető ragtapasszal, biztosítótűvel vagy pólyarögzítő kapoccsal.
 
 
 

 

Ellenőrizze, hogy a kötés nem lett-e túl szoros!
Az átvérzett kötést ne vegye le! Készítsen arra újabbat!
Ne alkalmazzon nyomókötést nyaki sérülés esetén!
 
Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy a laikusok, gyakorlat hiányában  túl laza nyomókötést készítenek, amely gyakran átvérzik. Ez esetben az erre készített újabb pólyamenet sem fog kellő nyomást biztosítani. Ilyenkor a fenti iránymutatással ellentétben, javasolják az eredeti rögzítés eltávolítását és újabb készítését. Jelen álláspont oktatása megkérdőjelezhető, vélhetően a laikus, kevés gyakorlattal rendelkező hallgatókat megtéveszti (összezavarja)!


Sapkakötés

A fejsérülések ellátására sapkakötést használandó.

1. Fertőtlenítést követően a sebre helyezzen sebfedőt!
2. Az egyik pólyamenetet vízszintesek, körkörösen rögzítse.
3. A másik pólyamenetet az elsőre merőlegesen előbb elől, majd hátul rögzítse.
4. A pólyamenetet addig váltogassa előre-hátra, míg az nem fedi be az egész fejtetőt.
5. A kötözés végén a szemöldököt és a füleket tegye szabaddá.

 


Amennyiben a kötözésekhez mullpólya nem áll rendelkezésre, használhat háromszögletű kendőt vagy bármilyen egyéb textíliát.


Szorítókötés

A szorítókötés alkalmazását mellőzze! A vénák elszorításával a kivérzés folyamatát segíti elő, vérzéscsillapító hatása csekély. A nemzetközi szakirodalomban tourniquet néven elterjedt szorítókötést elsősorban a katonai ellátásban javasolják, emellett végtagamputáció esetén lehet indokolt. Ismét hangsúlyoznánk, hogy szorítókötés alkalmazását laikusok körében nem javasoljuk!


Modern kötszerek

A modern kötszerek számtalan változata kerül forgalomba azonban ennek ellenére kevésbé ismertek és elterjedtek. Részletes ismertetésre itt nem térünk ki azonban néhány általános információt összegyűjtöttünk.

A sebfedők (hagyományosan: mull-lapok) széles választéka vásárolható meg. Legfontosabb ismérvük a nagy nedvszívó tulajdonság, a légáteresztő képesség, valamint az, hogy nem ragadnak a sebbe. Emellett számtalan vízálló, rugalmas, antibakteriális és sebgyógyulást elősegítő típus is ismeretes.

A kötésrögzítőknek (mullpólyák) szintén sokféle változata ismert. Legkedveltebbek az önmagukhoz tapadó - ún. kohéziós - típusok, melyek csúszásmentesen rögzíthetők, ugyanakkor rugalmasak, felveszik a sérült testrész alakját, és kiváló légáteresztő tulajdonsággal bírnak. A rögzítőpólyák főként végtagsérülések ellátására (rándulás, túlterheltség), a kötésrögzítők sebfedők rögzítésére alkalmasak.


Ujjvég kötözése

Az ujjvégek fedésére megfelelő sebrátéttel ellátott ragtapaszt használjon. A ragtapasz vagy kötésrögzítő tapaszt az alábbiak szerint készítse elő.

 
1. Vágjon le kb. 6-10 cm hosszúságú tapaszcsíkot. 2. Hajtsa félbe, 3. majd ollóval vágjon le egy kisebb darabot egyik csúcsából.
4. A másik csúcsából is távolítson el egy darabot, 5. hogy a fényképen látható alakzatot kapja. 6. Megfelelő sebrátét felhasználásával helyezze a sebre.


Ujjköz kötözése

Az előző leírásnak megfelelően alakítsa ki a ragtapaszt, majd azt megfelelő sebrátét használatával az ujjközre helyezze.
 


Parittyakötés>>
 

Szerző: Marsi Zoltán
Utolsó frissítés: 2017.03.24., 2015.02.14.
, 2015.03.01., 2015.04.19.