Kötések (sebfedés, sebellátás)


A nyílt sérülések minden esetben steril sebfedést igényelnek. Tudományosan cáfolt az a nézet, mely szerint a sebeket szabadon kell hagyni (szellőztetni). A szabadon hagyott seb lassabban gyógyul és fokozódhat a fertőzésveszély!

Kisebb sebek fedésére leggyakrabban sebtapaszt alkalmaznak.

Először is tisztázandó a sebtapasz és a ragtapasz fogalma!

A sebtapasz kisebb, sebfedő felülettel és ragasztóanyaggal ellátott egészségügyi termék. Fontos tudni róla, hogy nem steril és keskenyebbik széle nem rögzül teljesen a bőrhöz, így szabad bejutási kaput biztosít a kórokozók számára.

A ragtapasz sebfedő nélküli, egyik felén csak ragasztófelülettel bíró, kötésrögzítő eszköz.

A szigetkötszer steril, a sebfedőt minden oldalról kellőképpen rögzítő ragasztófelülettel ellátott kötszer. 

septapasz ragtapasz szigetkötszer

A sebek fedését a sebfedővel kezdjük. Ezeknek számos változata ismert, legelterjedtebb és egyben a mai követelményeknek legkevésbé megfelelő a mull-lap vagy filclap. A sebfedőkkel szembeni legfontosabb követelmény, hogy sterilek legyenek, így csökkentve a fertőzésveszélyt. A modern sebellátás terén elvárt, hogy a sebfedő nagy nedvszívóképességgel rendelkezzen, ennek köszönhetően a sebben megjelenő vér és egyéb váladékok nem akadályozzák a sebgyógyulást. Elvárás a lég- és páraáteresztés, hogy ne allergizáljon (hipoallergén), ne ragadjon a sebbe, így könnyen eltávolítható legyen. Egyes sebfedők alumíniumréteggel vannak bevonva, amely akadályozza bizonyos kórokozók elszaporodását és azt, hogy a sebfedő a sebbe ragadjon. Más sebfedő váralvafást elősegítő anyaggal vannak átitatva.

A sebfedőt kötésrögzítővel rögzítjük. Széles körben elterjedt, a mai követelményeknek szintén kevésbé megfelelő mullpólya. Kedvelt és egyszerű kötésrögzítő a csőhálókötszer. A modern kötésrögzítőknél elvért a rugalmasság, de ugyanakkor a megfelelő rögzítőképesség, a lég- és páraáteresztés. Egyes kötésrögzítők "tapadó" (kohéziós) anyagból készülnek, itt az egyes pólyamenetek egymáshoz rögzülnek így elősegítve a kötés egyszerűbb kivitelezését és a nagyobb rögzítőképességet.

A gyorskötözőknél a sebfedő és a kötésrögzítő egybe épített. 

 

Fedőkötés

Valamennyi nyílt sérülés, így a vérzés, égés és marás esetén igen nagy a fertőzésveszély. Ennek megelőzése érdekében fertőtlenítőt szükséges használni, illetve fedőkötést készíteni. A fedőkötés készítéséhez alap esetben egy sebfedőre (pl. mull-lap) és egy rögzítőre (pl. mullpólya) szükséges. 

1. Fertőtlenítést követően a sebre helyezzen megfelelő méretű, steril sebfedőt.
2. A rögzítést végtag esetén a testrész vékonyabb felénél kezdje, három, egymást fedő pólyamenettel. A menetek a végtag felszínének belső oldalától kifelé haladjanak!
3. Ezt követően úgy haladjon, hogy az új pólyamenet az előző menet kb. 2/3-át fedje.
4. A kötés végén ismét, három, egymást fedő pólyatekercset készítsen.
5. A kötés rögzíthető ragtapasszal, biztosítótűvel vagy pólyarögzítő kapoccsal.

 


Ellenőrizze, hogy a kötés nem lett-e túl szoros! A keringés könnyen ellenőrizhető végtag esetén, a kötözött testrész körmét megnyomja óvatosan, az ennek hatására elfehéredik. Ha 2-3 másodpercen belül visszanyeri rózsaszín színét a keringés megfelelő.

 

 




Nyomókötés

Nyomókötést erősebb vérzések ellátására alkalmazandó.

1. Lehetőség szerint itt is alkalmazzon fertőtlenítőszert.
2. A sebre helyezzen lehetőleg steril sebfedőt, nagyobb vérzések esetén indokolt lehet a tamponálás.
3. A sebfedőt kezdje el pólyamenetekkel rögzíteni (akár egymást fedő menetekkel).
4. A sérülés fölé érve a sebfedőre egy másik, feltekert pólyatekercset helyezzen (nyomópárna).
5. A rögzítőpólyát vezetheti A) egymást fedő VAGY B) nyolcas alakban, utóbbi esetben úgy, hogy az egyes pólyamenetek a nyomópárnán keresztezzék egymást. 
Kerülendő a rögzítőpólya megtekerése (korábbi iránymutatás).
6. A kötés rögzíthető ragtapasszal, biztosítótűvel vagy pólyarögzítő kapoccsal.

   
A) egymást fedő   B) nyolcas
     

 

 

Ellenőrizze, hogy a kötés nem lett-e túl szoros!
Az átvérzett kötést ne vegye le! Készítsen arra újabbat!
Ne alkalmazzon nyomókötést nyaki sérülés esetén!
 
 
 

Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy a laikusok, gyakorlat hiányában  túl laza nyomókötést készítenek, amely gyakran átvérzik. Ez esetben az erre készített újabb pólyamenet sem fog kellő nyomást biztosítani. Ilyenkor a fenti iránymutatással ellentétben, javasolják az eredeti rögzítés eltávolítását és újabb készítését. Jelen álláspont oktatása megkérdőjelezhető, vélhetően a laikus, kevés gyakorlattal rendelkező hallgatókat megtéveszti (összezavarja)!
 

Szorítókötés

A szorítókötés alkalmazását mellőzze! A vénák elszorításával a kivérzés folyamatát segíti elő, vérzéscsillapító hatása csekély. A nemzetközi szakirodalomban tourniquet néven elterjedt szorítókötést elsősorban a katonai ellátásban javasolják, emellett végtagamputáció esetén lehet indokolt. Ismét hangsúlyoznánk, hogy szorítókötés alkalmazását laikusok körében nem javasoljuk!
 

Tourniquet használata

Az érszorítók alkalmazása az ókorig nyúlik vissza, katonai felhasználásuk széles körben elterjedt. A laikus segélynyújtók általi alkalmazásukat a legfrissebb ajánlások tartalmazzák, hangsúlyt fektetve a megfelelő oktatásra.

Az érszorító a végtag körkörös szorításával, az izmok összenyomásával képes elzárni mind a véna, mind az artéria útját. Jelentőségük életveszélyes vérzés esetén vitathatatlan, a legutóbbi vizsgálatok alapján az idegrendszeri károsodás lehetősége normális körülmények között csekély. 

1. Helyezze az érszorítót a seb fölé, attól kb. 5-7 cm távolságra a szív irányába.
2. Vezesse át a pántot a műanyag rögzítő mindkét nyílásán, majd rögzítse a tépőzárral szorosan.
3. Nyissa ki a szorítópálca rögzítő részét, ezt követően kezdje el a szorítópálcát tekerni, egészen addig, amíg az így kialakuló szorítás következtében jól láthatóan nem szűnik meg a vérzés.
4. Ebben az állapotban a pálcát illessze a rögzítőbe, majd jegyezze fel a pontos időt, jelölve az órát és a percet!

   

 

Sapkakötés

A fejsérülések ellátására sapkakötést használandó.

1. Fertőtlenítést követően a sebre helyezzen sebfedőt!
2. Az egyik pólyamenetet vízszintesek, körkörösen rögzítse.
3. A másik pólyamenetet az elsőre merőlegesen előbb elől, majd hátul rögzítse.
4. A pólyamenetet addig váltogassa előre-hátra, míg az nem fedi be az egész fejtetőt.
5. A kötözés végén a szemöldököt és a füleket tegye szabaddá.
 

   
 
Amennyiben a kötözésekhez mullpólya nem áll rendelkezésre, használhat háromszögletű kendőt vagy bármilyen egyéb textíliát.
 
 
Bőrbe fúródott idegentest rögzítése / nyílt törés ellátása
 
1. Bőrbe fúródott idegentest vagy a végtag nyílt törése esetén a seb környékét fertőtlenítse.
2. Egy kellő méretű sebfedőt vágjon be félig, majd illessze a bőrből kiálló idegentest vagy csont köré óvatosan.
3. Támassza meg az idegentestet vagy a kiálló csontvéget két oldalról, pólyával, a lehető legkisebb mozgatást és fájdalmat előidézve, majd körkörös menetekkel rögzítse!
 
     

 

Nyaki vérzés ellátása

A nyaki sebek ellátására kiválóan alkalmas az ún. izraeli kötszer.

1. Ha van rá lehetőség fertőtlenítse a sebet.
2. Helyezze a kötszer sebfedő részét a sebre, majd az ellentétes hónaljnál átvezetve rögzítse a pólyamenetet a rögzítőkapocsban.
3. A rögzítőkapcson történő átvezetést követően az eredetivel ellentétes irányba vezesse a pólyát.

Nyaki sérülésre, körkörös kötés NEM alkalmazható!

   

 


Modern kötszerek

A modern kötszerek számtalan változata kerül forgalomba azonban ennek ellenére kevésbé ismertek és elterjedtek. Részletes ismertetésre itt nem térünk ki azonban néhány általános információt összegyűjtöttünk.

A sebfedők (hagyományosan: mull-lapok) széles választéka vásárolható meg. Legfontosabb ismérvük a nagy nedvszívó tulajdonság, a légáteresztő képesség, valamint az, hogy nem ragadnak a sebbe. Emellett számtalan vízálló, rugalmas, antibakteriális és sebgyógyulást elősegítő típus is ismeretes.

A kötésrögzítőknek (mullpólyák) szintén sokféle változata ismert. Legkedveltebbek az önmagukhoz tapadó - ún. kohéziós - típusok, melyek csúszásmentesen rögzíthetők, ugyanakkor rugalmasak, felveszik a sérült testrész alakját, és kiváló légáteresztő tulajdonsággal bírnak. A rögzítőpólyák főként végtagsérülések ellátására (rándulás, túlterheltség), a kötésrögzítők sebfedők rögzítésére alkalmasak.


Ujjvég kötése

Az ujjvégek fedésére megfelelő sebrátéttel ellátott ragtapaszt használjon. A ragtapasz vagy kötésrögzítő tapaszt az alábbiak szerint készítse elő.
 

1. Vágjon le kb. 6-10 cm hosszúságú tapaszcsíkot. 2. Hajtsa félbe, 3. majd ollóval vágjon le egy kisebb darabot egyik csúcsából.
4. A másik csúcsából is távolítson el egy darabot, 5. hogy a fényképen látható alakzatot kapja. 6. Megfelelő sebrátét felhasználásával helyezze a sebre.


Ujjköz kötése

Az előző leírásnak megfelelően alakítsa ki a ragtapaszt, majd azt megfelelő sebrátét használatával az ujjközre helyezze.
 

Könyökkötés

1. Sebzés esetén fertőtlenítse a sebet és helyezzen rá sebfedőt.
Amennyiben zárt sérülés történt a fertőtlenítés és a sebfedés elhagyható.
2. A rögzítőkötést a behajlított könyök felett, két, egymást fedő pólyamenettel kezdje.
3. Majd nyolcas meneteket leírva, felváltva vezesse a pólyát a felkar és az alkar között. A menetek keresztezése a könyökízület belső felére essenek!
4. A kötést a felkaron, egymást fedő pólyamenetekkel zárja. 

Nyílt seb esetén alkalmazható csőháló kötszer.

 
     

 

 

 

 

Csukló- és kézkötés

1. Sebzés esetén fertőtlenítse a sebet és helyezzen rá sebfedőt.
Amennyiben zárt sérülés történt a fertőtlenítés és a sebfedés elhagyható.
2. A rögzítőkötést a csuklón kezdje úgy, hogy a rögzítőpólya éle, a tenyérrel lefelé néző csukló, hüvelykujjhoz közelebbi részére kerüljön. 
3. 2-3, egymást fedő pólyamenetet követően a pólyát, a kéz háti felszínén vezesse a hüvelykujjtól a kisujjfelé majd a tenyéri részen a csukló irányába. Ezt ismételje a kellő mértékű fedésig!

Nyílt seb esetén alkalmazható csőháló kötszer.

 

 

Amennyiben az ujjak sérültek, a kötés módosítható úgy, hogy az ujjakra vezetett pólyát az ujjak körül egyszer elvezetjük, majd ezt követően haladunk a tenyér oldalán a csukló felé.

   

 

 

 

Boka- és lábkötés

1. Sebzés esetén fertőtlenítse a sebet és helyezzen rá sebfedőt.
Amennyiben zárt sérülés történt a fertőtlenítés és a sebfedés elhagyható.
2. A rögzítőkötést a bokán kezdje, úgy, hogy a rögzítőpólya éle, a boka elülső felé, annak belső részére kerüljön.
3. 2-3, egymást fedő pólyamenetet követően a pólyát vezesse a lábra,  majd a talpat egyszer megkerülve a boka belső felén vezesse vissza.
4. Ezt követően az előzőeknek megfelelően vezesse vissza a lábra.

Nyílt seb esetén alkalmazható csőháló kötszer.

 
   

 

 



Parittyakötés>>


Szerző: Marsi Zoltán
Utolsó frissítés: 2021.04.25., 2019.12.27., 2017.03.24., 2015.02.14.
, 2015.03.01., 2015.04.19.