A sérültek megfelelő pozicionálása néhány esetben létfontosságú, míg máskor csupán célszerűségi okokból indokolt. Léteznek olyan állapotok mikor meghatározott pozicionálási mód indokolt, más esetekben viszont csak javasolni lehet a megfelelő testhelyzetet.


Sokkfektetés

Sokkfektetés során a sérült a hátán fekszik, alsó végtagjait megemeljük. A szakirodalmakban széles határok között mozog a felemelt alsó végtagok talajjal bezárt szöge. Olvashatunk 30, 45 és 60 fokot is. A vizsgálatok és a biofizikai feltételezések alapján az említett szögeknek lényeges jelentősége nincs. Átlagolás alapján a 45 fokot javasoljuk.
 

Félülő testhelyzet

A klasszikusként szereplő félülő testhelyzet során a sérült felsőteste kb. 45 fokos szöget zár be a talajjal, alsó végtagjai térdben behajlítva, felhúzva.
 

Ha a sérült számára kényelmesebb a kinyújtott alsó végtag sem ellenjavalt.
 

Félülő testhelyzet indokolt:

Elsősorban a fejsérüléseknél javasolt testhelyzet a korábbi fej felemelt fektetést helyettesíti. A vízszintes test, alátámasztott fej esetén a légcső és a nyelőcső megtörik, nehezíti a légzést és a nyelést. Enyhén emelt felsőtestnél a légút és tápcsatorna nem törik meg, így nem nehezíti az említett folyamatokat. Ennél a fektetésnél a felsőtest kb. 30 fokos szöget zár be a talajjal.

 

 

A légútbiztosítás leghatékonyabb módja abban az esetben, ha a segélynyújtó ügyel a fej megfelelő pozicionálására, azaz arra, hogy a szájüregben található nedvek (nyál, vér) szabadon tudjon távozni (kifolyni) a szájüregből.

Stabil oldalfektetés>>