7. Az elsősegélynyújtás alapjai
- Eszméletlenség és életjelek vizsgálata
Egyes esetekben a beteggel történő kommunikáció nem lehetséges (pl. eszméletlen) vagy nem elegendő így az állapotfelméréshez további vizsgálat szükséges. A sérült, illetve a beteg vizsgálatának elsődleges szempontja annak megállapítása, hogy életveszély fennáll-e.
Amennyiben a bajbajutottal nem sikerült szóbeli kapcsolatot kialakítani, szólítsa meg hangosabban, ezzel egyidejűleg vállainál rázza meg. Ha így sem reakcióképes súlyos, életveszélyes állapot feltételezhető.
 |
| 1. Hangosan szólítsa meg, ezzel egy időben vállainál rázza meg! |
A reakcióra nem képes beteg - laikus elsősegélynyújtói szinten – halottnak vagy eszméletlennek tekintendő. A két állapot közötti különbség a légzésvizsgálattal állapítható meg.
A légzésvizsgálat során a bajbajutott légutait először szabaddá kell tenni. A segélynyújtó egyik tenyerét a beteg hajas fejbőrének határára teszi, másik kezével megfogja a bajbajutott állcsúcsát, majd fejét hátrahajtja. A 2016-os újraélesztési iránymutatás a légzésvizsgálatnál javasolja az áll előre (ki/meg) emelését is.
Fülével hajoljon közel a beteg légzőnyílásaihoz! A vizsgálatot 10 másodpercig végezzük, amennyiben ez idő alatt legalább 2 mellkas emelkedést észlelünk, akkor a betegnek van légzése, amennyiben ez elmarad, akkor a beteg nem lélegzik. A vizsgálatot azért nevezzük hármas érzékelésnek, mert a fej hátra hajtását követően fülünket a beteg orra elé helyezzük érezzük (1) és halljuk (2) a levegő áramlását, szemünkkel pedig figyeljük a mellkas mozgását (3). Érzem, látom, hallom.
 |
| 2. Légzésvizsgálat hármas érzékeléssel. |
Amennyiben nem érzékel két légzőmozgást a beteget halottnak kell tekinteni. Ez esetben az újraélesztés irányelveinek megfelelően járjon el, hívjon vagy hívasson mentőt, majd kezdje el az újraélesztést.
Ha megfelelő számú légzőmozgást tapasztalt a bajbajutott eszméletlen. Az eszméletlen sérült reflexei részben vagy teljesen hiányoznak, a légúti elzáródás veszélyének van kitéve, légútbiztosítás indokolt. A légútbiztosítás leghatékonyabb módja a stabil oldalfektetés, amely a beteg megmozdításával jár. Egészen eddig arra törekedtünk, hogy a bajbajutottat lehetőség szerint ne mozdítsuk meg, az életveszély (légút elzáródása) megelőzése érdekében azonban most ez szükségessé válik. Bizonyos baleseti-mechanizmusok és egyes sérülések kizárják a stabil oldalfektetés kivitelezését. A baleseti-mechanizmus általában könnyen kideríthető, a sérülések megállapításához viszont tapintásos betegvizsgálat szükséges.
|
Kerülendő A korábbi szakirodalmakkal ellentétben a reakciókészség vizsgálatakor kerülendő az arc pofozgatása, a mellkas csipkedése, továbbá a szemhéjra fújás. A jelenleg érvényben lévő protokoll alapján laikus segélynyújtó ne végezzen pulzustapintást annak érdekében, hogy a keringés meglétét, vagy hiányát ezáltal kimondja. Ennek oka, hogy sokszor bizonytalanok vagyunk, jól érezzük-e, megfelelőnek érezzük-e a pulzust. Amennyiben a betegnek van pulzusa, akkor észlelhetünk ún. keringés meglétére utaló indirekt jeleket. Ilyen jel lehet, hogy a beteg bármely mozgást végez: nyel, köhög, mozog. Ezek meglétekor vélelmezhetjük, hogy van keringés. A nyelv kihúzása nem megfelelő és felesleges beavatkozás! |
| Köszönjük, hogy tiszteletben tartja a szerzői jogokat és hivatkozás nélkül nem vesz át tartalmat! |
Ezeket is olvassa el:
1. Az elsősegélynyújtás fogalma
2. Az elsősegélynyújtás szimbólumai
4. A segélynyújtást segítő és gátló tényezők
5. A helyszín felmérése, a biztonság megteremtése
6. A sérült állapotának felmérése (kommunikáció)
7. Eszméletlenség és életjelek vizsgálata
8. Sérülések keresése (baleseti körülmények, tapintásos betegvizsgálat)
Szerző:
Marsi Zoltán - tanár, elsősegély-szakoktató
Dr. Mártai István - oxyologia szakorvos
Utolsó frissítés: 2019.03.03., 2018.02.06., 2015.11.28.