Elsősegélynyújtás: hirtelen bekövetkező sérülés vagy egyéb egészségkárosodás alkalmával nyújtott, az állapot rosszabbodást gátló, illetve a közvetlen életveszélyt megszüntető beavatkozás, melyet egészségügyi végzettséggel nem rendelkező személy végez.

Elsősegélynyújtó: bármely laikus személy, aki alapszintű elsősegély-ismeretekkel rendelkezik.

Munkahelyi elsősegélynyújtás: a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben, a munkavállaló, valamint a munkavégzés hatókörében tartózkodó személy által elszenvedett heveny egészségkárosodás/baleset esetén szükséges azonnali teendők elvégzését jelenti.

Munkahelyi elsősegélynyújtó: az a személy, aki akkreditált képzésen szerezte segélynyújtói ismereteit, azokat rendszeresen frissíti és bővíti, továbbá lehetőség szerint ismereteit baleset-szimulációs módszerrel sajátította el.

Elsősegély-felszerelés: jogszabály szerint a munkavállalók létszámának megfelelő elsősegélynyújtásra alkalmas eszközök, melyeket sérülések, illetve hirtelen kialakuló betegségek ellátására használnak.

Elsősegélynyújtó hely: jogszabályban rögzített feltételeknek megfelelő munkahelyeken elsősegélynyújtásra kialakított helyiség, mely bizonyos diagnosztikai (pl. vérnyomásmérő), illetve szállító eszközöket (pl. hordágy) is tartalmaz. A helyiségben többek közt vizsgáló ágy és mosdó is található. Az elsősegélyhelyen fel kell tüntetni az oda kijelölt munkahelyi elsősegélynyújtók nevét és telefonszámát. Ha a munkahelyen több műszakban dolgoznak, akkor ezen információkat műszakonként szükséges feltüntetni.

Elsősegélynyújtó team: magas kockázatú munkahelyeken szakirányú, sürgősségi végzettséggel rendelkező személyek, akik magas szintű sürgősségi ellátásra vannak kiképezve. A team sok esetben szállító vagy mentőautóval is rendelkezik.

Baleset: az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. (A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény)

Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. (A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87.§)

A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt. (A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87.§)

Súlyos munkabaleset:

a) a sérült halálát (halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított egy éven belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette), magzata vagy újszülöttje halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását;

b) valamely érzékszerv (vagy érzékelőképesség) és a reprodukciós képesség elvesztését, illetve jelentős mértékű károsodását okozta;

c) orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást;

d) súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek);

e) beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulást, bénulást, illetőleg elmezavart okozott.

(A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87.§)

Üzemi baleset: az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. (1997. évi LXXXIII. törvény)

Üzemorvos: üzemorvostan vagy foglalkozás-orvostan szakvizsgával rendelkező szakorvos. Feladata a munkavállalók alkalmassági vizsgálata, emellett jelentős szereppel bír betegségmegelőző tevékenységekben. Az üzemorvos méri fel, teremti meg és ellenőrzi a munkakörnyezetek egészségügyi feltételeit, melynek elsődleges célja az egészségkárosodások megelőzése. Feladata továbbá a munkahelyek egészségjogi vonatkozásait érintő követelmények betartatása.

Üzemorvosi szolgáltatás: a munkáltató által finanszírozott, valamennyi munkavállalója számára kötelezően előírt (foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás), megelőző jellegű orvosi vizsgálat, melyet a Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény rendel el.

Szerző: Marsi Zoltán
Utolsó frissítés: 2016.12.27.