Elsősegélynyújtási irányelvek alapjai


A laikus elsősegélynyújtás egy dinamikusan fejlődő tudomány, mely időről időre megújul. A változásokat két tényező indokolja:

1. a tudományos vizsgálatok eredménye - az egyes ellátási lépések eredményességét tudományosan vizsgálják, ezen következtetések indokolttá tehetik a korábban leírtak módosítását.

2. a minél egyszerűbb elsajátíthatóság - fontos szempont, hogy az adott ellátási lépés minél egyszerűbben megtanulható legyen, gyakorlati kivitelezése ne ütközzön akadályokba.

 

Tudományos vizsgálatok

Meglepő módon a legtöbb segélynyújtási iránymutatás még nem esett át - vagy nem kellőképpen - szakmai vizsgálaton, így sok esetben csak következtetnek annak eredményességéről.  Az európai egészségügyi iránymutatásokat egy nemzetközi szabvány alapján minősítik, melyek összegyűjtésével a Scottish Intercollegiate Guidelines Network foglalkozik. A szabvány értelmében az egészségügyi - így a laikus segélynyújtási - beavatkozásokat 4 csoportba sorolják:

A - tudományosan vizsgált,  bizonyított az eljárás hatékonysága bizonyított
B - tudományosan vizsgált, az eljárás hatékonysága valószínűsíthető
C - tudományosan vizsgált, az eljárás hatékonysága nem egyértelmű
D- tudományosan vizsgált, az eljárás hatékonysága nem bizonyított, további vizsgálatok indokoltak

A legtöbb tudományos vizsgálat az alapszintű újraélesztés témaköréhez kapcsolódik, ennek köszönhető, hogy az ehhez kapcsolódó iránymutatás a legkevésbé vitatott.

 

Oktatási szempontok

Az elsősegélynyújtási lépések meghatározásakor igen fontos szempont, hogy könnyen elsajátíthatók legyenek. Ezzel magyarázható az, hogy egyes iránymutatások egyre egyszerűbb beavatkozásokat várnak el, az ellátás lépéseit próbálják radikálisan csökkenteni. Komoly problémát jelent, hogy sok esetben a gyakorlati oktatás szerény, illetve a készségszintű elsajátítás rendszeres gyakorlatot igényel. Elég, ha arra gondol, hogy az újraélesztés technikáját a tudományos vizsgálatok alapján 6 havonta kellene ismételni.

A legegyszerűbb elvárások csupán a veszélyhelyzet felismerését, a biztonság megteremtését és a segélyhívást várják el, míg az elméleti és gyakorlati képzésben résztvevőknél egy-egy kulcsfontosságú, életmentő beavatkozás is elvárt pl.: légútbiztosítás (eszméletlen), direkt nyomás (vérzés), hűtés (kisebb égés). Egyre inkább elfogadott, hogy bonyolultabb beavatkozások csak azon laikusoktól várhatók el, akik baleset-szimulációs módszerrel - azaz közel élethűen megrendezett szituációkban - gyakorolták az ellátásokat. 

 

Aktuális iránymutatások

Európában jelenleg két, egymáshoz illeszkedő segélynyújtási iránymutatást kell figyelembe venni:

1. International first aid and resuscitation guidelines 2016 (Nemzetközi Vöröskereszt)
- Nemzetközi elsősegélynyújtási és újraélesztési iránymutatás 2016

2. Újraélesztés ajánlás 2015 (European Resuscitatios Council és Magyar Resuscitatios Társaság

Jelen iránymutatások felülvizsgálata 2020/2021-ben esedékes.

Az említett ajánlásoktól való eltérés nem csak indokolatlan, hanem felelőtlenség is!

Minden elsőegély-oktatással foglalkozó szervezet alapcélkitűzésének kell lennie az egységes iránymutatások átadása, ezzel csökkentve a laikusok körében kialakuló bizonytalanságot.

 

Hazai ajánlások

Az Elsősegélynyújtás Oktatásáért Alapítvány, a Magyar Oxyológiai Társaság, az Országos Mentőszolgálat és a Magyar Resuscitatios Társaság ajánlása az általános és középiskolában tanítandó elsősegély-ismeretek minimális szintjéről 2016.

Ajánlás>>

 

Az elsosegely.hu minden cikkében, ahol erre lehetőség van törekszik az iránymutatások követésére, ez a cikk elején feltüntetésre is kerül. 

 


Szerző: Marsi Zoltán - tanár, elsősegély-szakoktató
Utolsó frissítés: 2018.01.07., 2017.12.17.