A laikus segélynyújtók egyik kiemelt feladata a súlyos sérülés meglétének, vagy lehetőségének a minél korábbi felismerése és az ezzel kapcsolatos, akár életmentő beavatkozások elvégzése.

A súlyos sérülést közvetett és közvetlen jelek is alátámaszthatják. Utalhat rá a sérült panasza (nagy fájdalom), saját vizsgálatunk, észlelésünk (deformitás, rendellenes testhelyzet, erős vérzés). Az esetek többségében ezen lehetőségek nem egyértelműek, ezért nagy fontossággal bír a baleseti mechanizmus elemzése és azon elv alkalmazása, amennyiben felmerül a súlyos sérülés lehetősége, akkor azt a sérültet tekintsük is annak. 

Súlyos sérülésre utaló baleseti-mechanizmusok:

• magasból esett (2 méternél magasabbról),
• nagy sebességgel elgázolták,
• nagy sebességgel gépkocsibalesetet szenvedett,
• járműből kizuhant,
• teste vagy végtagja(i) láthatóan rendellenesen áll(nak),
• fejét nagyobb ütés érte,
• nehéz tárgy esett rá,
• nagy távolságra zuhant,
• kiálló tárgyra esett.

A súlyos sérülés felvetését támaszthatja alá:

• Baleseti mechanizmus
• A sérült megváltozott tudatállapota (zavart, eszméletlen)
• A sérült panaszai (fájdalom)
• Fokozódó légzési nehézség
• Intenzív vérzés
• Nagy kiterjedésű és súlyosságú égési sérülés
• A test vagy a végtagok rendellenes állása
• Csonkolás (amputáció)

A súlyos sérültek ellátásakor sem hagyható figyelmen kívül a helyszín biztosítása. A segélynyújtó semmilyen körülmények között nem kockáztathatja saját testi épségét! Súlyos sérülés bekövetkezése esetén különösen nagy az esély, hogy olyan tényező is jelen van, amely további sérüléseket, egészségkárosodást okozhat. 

A helyszín biztosítását követően a sérült állapotának általános felmérése következik, amelyre sok esetben elegendő néhány másodperc. Az eszmélet, légutak és légzés vizsgálatát követően ezek közé tartoznak a már korábban felsoroltak (tudatállapot, nagy fájdalom, erős vérzés, nagy kiterjedésű égés, testhelyzet), továbbá a sérült bőrszínének (sápadt, szürkés, verejtékes stb.) vizsgálata. 

Elsődleges ellátás az eszmélet beteg légútbiztosítása, illetve légzés hiánya esetén az újraélesztés megkezdése. Lehetőség szerint minden felesleges mozgatást kerüli kell a további ellátások során, pl.  erős vérzés csillapítása direkt nyomással,  égésnél a hűtés (hacsak nem nagy kiterjedésű), a végtag rendellenes helyzetekor annak mozgatás nélküli rögzítése.

A sérült állapotának felmérését követi a segélyhívás, melynek lehetőségei:

• egy már ott lévő jelenlévőt megkérünk erre,
• hangosan megszólítunk egy közelben lévőt, hogy jöjjön közelebb és hívjon mentőt,
• a segélynyújtó hív mentőt. 

Fontos hangsúlyozni, hogy laikus segélynyújtótól a nemzetközi iránymutatások alábbi három lépés megtételét várják el, azaz:

1. Helyszín biztosítása

2. Elsődleges (életmentő ellátás)

3. Segélyhívás (112).

Amennyiben a segélynyújtó nagyobb gyakorlattal rendelkezik, pl. baleset-szimulációs módszerrel tanulta a segélynyújtást, természetesen további beavatkozásokat is végezhet.

Ilyen lehet:

• eszméletlenségnél a további sérülések keresése, a percenkénti légzésellenőrzés, a lehűlés elleni védelem.
• erős vérzésnél, ha a vérzés intenzitása lehetővé teszi a fertőtlenítés, a nyomókötés készítése, a kivérzéses sokk tüneteinek keresése, további sérülések keresése, a lehűlés elleni védelem, valamint a sérült állapotának nyomon követése.
• égési sérülésnél a sebellátás, további sérülések keresése, a lehűlés elleni védelem, valamint a sérült állapotának nyomon követése.

Szerző: 
Marsi Zoltán - tanár, elsősegély-szakoktató
Dr. Mártai István - oxyologia szakorvos
Utolsó frissítés: 2018.03.02.

WEBBeteg
Betegséglexikon