A stabil oldalfektetésnek több technikája ismert, a vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek hatékonysága közt lényeges különbség nincs. Cél az eszméletlen beteg oldalra fordítása, kerülendő a hanyatt fekvő helyzet.
A trauma esetén a bajbajutott mozgatása mindig megfontolandó!
1. A bajbajutott alsó végtagjait, a sarkainál zárja össze! / A bajbajutott alsó végtagjait egyenesítse ki! (1)
2. Térdeljen a beteg csípőjével egy vonalba!
3. Szemüvegét, illetve a zsebében lévő nagyobb tárgyakat távolítsa el! (1)
4. A sérült, segélynyújtóhoz közelebbi felső végtagját fektesse a talajra, a testre merőlegesen, nyújtott könyékkel (3).
5. A távolabbi felső végtagját helyezze az arcára (1), tenyere kifelé nézzen (2)!
A segélynyújtó és a bajbajutott tenyere illeszkedjen, azt ne engedje el!
6. Távolabbi alsó végtagját térdnél húzza fel! (1,2) A talpa a talajon legyen. (1)
7. Térdénél megfogva óvatosan billentse maga felé! (1,2)
Ügyeljen arra, hogy a beteg feje/arca ne csapódjon!
8. A sérült fejét hajtsa hátra, ügyeljen arra, hogy a nyál és egyéb váladék kifelé folyjon! (1,2)
A beteg fej alatti kezét úgy pozícionálja, hogy az rögzítse a fejét, egyúttal biztosítsa az átjárható légutat. (1)
9. Alsó végtagját csípőjénél és térdénél hajlítsa derékszögbe! (1,2)
10. Ellenőrizze a sérült stabilitását, majd légzését!
A sérült légzését innentől kezdve percenként ellenőrizni szükséges!
Trauma esetén, illetve szabad téren a lehűlés elleni védelemről is gondoskodni kell!
A betegellátás folyamata során abban az esetben, ha egyedül tartózkodunk a helyszínen, a légútbiztosítást követően szükséges a mentőhívás.(1), hisz a mentőhívás alatt, légútbiztosítás hiányában a sérült megfulladhat.
Szerző: Marsi Zoltán
Fotó: Bánó Eszter, Pávó Mihály