Az elsősegélynyújtás fogalmának meghatározására számos megközelítést találunk.

Gábor Aurél, a magyar mentésügy egyik legmeghatározóbb alakja szerint:

„Elsősegélynyújtásnak nevezzük azt az egészségügyi beavatkozást, amelyet akár egészségügyi szakember, akár laikus a végleges ellátás megkezdése előtt végez, baleset vagy hirtelen egészségkárosodás közvetlen következményeinek feltartóztatása, egyben a további egészségi állapotromlás és újabb vagy másodlagos károsodások elhárítása, illetve csökkentése végett.”
(Gábor, 1972.)

Almási Róbert az elsősegélynyújtást komplexebb formában értelmezi: „az elsősegélynyújtás nem csak készség vagy képesség, hanem szándék, tudás és cselekvés egysége és összhangja is egyben.”
(Almási, 2007.)

Hornyák István megközelítésében az elsősegélynyújtás: „az az egészségügyi beavatkozás, amelyet bárki a végleges szakellátás megkezdése előtt végez, baleset vagy hirtelen egészségkárosodás közvetlen körülményeinek elhárítása és az állapot további romlásának feltartóztatása érdekében.”
(Hornyák, 2004.)

Nem feledkezhetünk meg a brit St. John Ambulance megközelítéséről sem, amely szervezet jelenleg a legtöbb oktatást végzi világviszonylatban. Az elsősegélynyújtás alapkönyve című kiadványukban az alábbiak szerint fogalmaznak: „Az elsősegély a megsérült vagy hirtelen megbetegedett embereknek nyújtott első segítséget vagy ellátást jelenti.”
(Lee, Newman, Crawford, Paterson, Armstrong, 2003.)

Fenti megfogalmazások alapján nem csak a sokféle megközelítést látjuk, hanem a megközelítések komplexitását is. A szűkebb értelemben vett elsősegélynyújtás az életmentő beavatkozásra korlátozódik, míg tágabb értelemben több elemből épül fel.

Utóbbiak közé tartozik:

• az állapotváltozás vagy sérülés felismerése,
• a segélynyújtó, a jelenlévők és a bajbajutott biztonságának megteremtése,
• az életmentő vagy állapotromlást megelőző beavatkozás elvégzése,
• a segélyhívás
• illetve a bajbajutott állapotának nyomon követése, további sérülések vagy tünetek keresése.

(Betlehem, 2014.)

Leggyakrabban az alábbi, egyszerűsített és könnyen érthető megfogalmazás használata javasolt:

Az elsősegélynyújtás olyan egészségügyi beavatkozás, melyet bárki - laikus vagy valamilyen egészségügyi képzettséggel rendelkező személy - elvégezhet a sürgősségi ellátás megkezdése előtt azért, hogy a baleset vagy hirtelen egészségkárosodás következményeit elhárítsa.

A hirtelen bekövetkező egészségkárosodásokkor az esetek döntő többségében nincs jelen egészségügyi szakember, így a baj felismerése, az állapotfelmérés és a segélyhívás, valamint a segélynyújtás egyes lépései a jelenlévő laikusokra marad. A segélynyújtás szimbólumainál megismert ábrák (Konstantin-kereszt, Túlélési lánc) tanulmányozásával felismerhető, hogy a sürgősségi ellátás első három eleme a laikusokra, míg a további lépések a sürgősségi ellátásban jártas egészségügyi dolgozókra vonatkozik.

Megállapítható, hogy betegség, sérülés esetén az első – és sokszor a rászoruló további sorsát alapjaiban meghatározó – szereplő az a laikus személy, aki jelen van az eseménynél, vagy elsőként észleli azt. Ennek értelmében fontos szerepet kap az elsősegélynyújtó, hiszen a felismerés, a minél hamarabbi és minél informatívabb segélyhívás, valamint a készségszintű beavatkozás az ő feladata.  Emellett olyan további feladatok is várnak az elsősegélynyújtóra, mint például a megfelelő kommunikáció, valamint a beteg/sérült pszichés vezetése.

Az első három szint után következnek csak a hivatásos szaksegítők által elvégezhető feladatok, a mentés, a kórházba/gyógyintézetbe szállítás, valamint a végső egészségügyi intézményi ellátás.

Súlyos állapotú betegek/sérültek állapotát jelentősen befolyásolhatja, a megfelelő segélynyújtói beavatkozás. Az esetek döntő többségében akkor még szakember nincs a helyszínen.

Az elsősegélynyújtói tevékenység sikeres megvalósuláshoz azonban meghatározott szintű és mélységű elméleti és gyakorlati ismeret szükséges. Kívánatos tehát, hogy hirtelen bekövetkezett egészségkárosodáskor a helyszínen jelenlévők közül minél többen rendelkezzenek megfelelő elméleti és készség szintű gyakorlati ismerettel. Az így megszerzett ismeretek az élet minden területén használhatóak, hiszen az alapelvek, az alapvető beavatkozások és teendők függetlenek attól, hogy lakáson, vagy közterületen, közlekedésben, vagy munkahelyi körülmények között történt az egészségkárosodás. Természetesen vannak olyan területek, események, egészségkárosító tényezők, melyek kialakulása jellemzően egy-egy területre jellemző (pl. speciális munkahelyi anyagok okozta károsodások), és ezzel kapcsolatban további részletes ismeret is szükséges.

Az elsősegélynyújtás leegyszerűsítve tehát az alábbi részekből áll:

1. felismerés
2. segélyhívás
3. segélynyújtás.

Ez a felosztás az eddigieken felül további üzenettel is bír. Számos olyan eset fordulhat elő, amikor a három teendő közül valamelyik elvégzése akadályokba ütközik, nehezített, vagy nem megvalósítható. De mindez nem jelentheti azt, hogy nem tudunk mit tenni, azt pedig végképp nem, hogy ne is tegyünk semmit.

Előfordulhat, hogy bizonytalanok vagyunk, mekkora a baj. A segélykéréskor (mentőhívás) ilyen esetben arra is kaphatunk választ, hogy mi a teendőnk, hová fordulhatunk, mire figyeljünk stb. Számos esetben hiába tudjuk, mit kellene tenni adott helyzetben, az ismeretünk is meg van hozzá, de a kivitelezés korlátokba ütközik, vagy nem lehetséges. Ilyen eset pl. ha a sérült beszorult, nem megközelíthető, vagy eszköz szükséges az ellátáshoz, mellyel nem rendelkezünk. A fő üzenet ilyen esetekben az, hogy konkrétan beavatkozni nem tudunk, vagy nem teljes mértékben, de tudunk segíteni, hiszen a felismerést és a segélyhívást alkalmazhatjuk.

Az egyes lépéseket röviden az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

1. Felismerés

Az első észlelés fontos része a veszélyhelyzet felmérése, fontos külső körülmények, valamint a beteg állapotára vonatkozó riasztó tünetek felismerése.

Riasztó tünetek:

• Eszméletlenség/tudatzavar
• Gyér/szapora/szabálytalan légzés
• Légzés és/vagy keringés hiánya
• Nagyfokú sápadtság
• Bő vérzés
• Jelentős sérülés (égés, deformitás)
• Nagy fájdalom
• Görcsroham
• Terjedő bénulás
• Rendellenes testtartás

Ezen esetekben a beteg minden bizonnyal segítségre szorul, szaksegítség riasztása szükséges és sokszor már az elsősegélynyújtónak is fontos teendői vannak.

A jellemző tünetek egy része gyorsan, akár azonnal felismerhető (pl. bő vérzés, nagy fájdalom), míg más esetekben a bajba jutott alaposabb kikérdezése vagy betegvizsgálat deríthet fényt az állapot súlyosságára. Első ránézésre nem feltétlenül állapítható meg az agyi érkatasztrófa tünetei, de a légzés hiánya sem. Előbbi esetben kikérdezés és betegvizsgálat, míg utóbbi esetben légzésvizsgálat szükséges.

Az elsősegélynyújtás első lépése ennél lényegesen összetettebb, az alábbi főbb  mozzanatokból áll:

• A helyszín felmérése, a biztonság megteremtése
• A sérült állapotának felmérése (kommunikáció)
• Eszméletlenség és életjelek vizsgálata
• Sérülések keresése (baleseti körülmények, tapintásos betegvizsgálat)

2. Segélyhívás

A segélyhívás alapelve, hogy minél korábban, de a szükséges korrekt információk birtokában végezzük. A megfelelő segélyhívás alapján kerülnek riasztásra az adott feladat ellátásához szükséges mentőerők, valamint egyéb szervezet (tűzoltóság, rendőrség, katasztrófavédelem) egységei.

A mentőhívás elemei:

• Bejelentő neve, telefonszáma
• Az esemény pontos helyszíne
• Sérültek száma
• Sérültek állapota
• Műszaki mentés szükségessége

3. Segélynyújtás

Látható, hogy az elsősegély első két eleme lényegében széles körben elvárható és laikus által is elvégezhető.

Nagy fontosságú a szakszerű segítség megérkezéséig történő segélynyújtás. Jellemzője, hogy bizonyos elméleti és optimális esetben gyakorlati ismereteket igényel. Kiemelendő, hogy egyes esetekben, a körülmények miatt kivitelezése teljes vagy részleges akadályokba ütközik. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a segélynyújtó, csak a lehető legszükségesebb beavatkozásokat végezze el, ne lépjen túl kompetenciáján!

A sikeres segélynyújtást számos segítő és gátló tényező összessége határozza meg. A segítő szándék egy idős az emberiséggel, nem csupán elődeinknél, de az állatvilág számtalan fajánál megfigyelhető. A hirtelen kialakuló egészségkárosodás esetén azonban nem csupán a szakmai tudás számít, hanem további tényezők is. Hiába tanulta meg valaki elméletben az elsősegélynyújtást kiválóan, hiába vizsgázott belőle hibátlanul a gyakorlatban nem mindig tudja kivitelezni a tanultakat.

Segítő tényezők:

• segíteni akarás
• empátia
• motiváció
• mentalitás
• segélynyújtói ismeretek
• oktatás(ok)on végzett gyakorlás
• helyszínen tartózkodók kérése
• korábbi siker
• bajbajutott iránti felelősség
• bajbajutott iránti szimpátia
• lelkiismeret
• pszichés támogatás

Gátló tényezők:

• félelem
• bizonytalanság
• szakmai ismeretek hiánya
• gyakorlati készség hiánya
• irtózás (vér, verejték, hányadék stb.)
• döntési képtelenség
• önbizalom hiánya
• korábbi sikertelenség
• pánikhangulat
• félelem a nehézségektől
• félelem, hogy rosszul cselekszik
• félelem a következményektől
• fokozott izgalmi állapot

Pszichés tényezők

A legtöbb esetben a felfokozott pszichés és élettani állapot okozza a nehézségeket. A bajt felismerve a gyakorlattal nem rendelkezők légzés- és pulzusszáma a stresszhelyzet következtében megemelkedik, ilyenkor sokszor nehéz hatékony és gyors döntéseket hozni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a baleset-szimulációra épülő elsősegély-oktatások jelentőségét, melyek egyik legnagyobb előnye a stresszhelyzetek átélése és kezelése.

A vészhelyzetben kialakuló stressz sokszor meggondolatlan, kapkodó, indulatos reakciókat vált ki, amely sem a bajbajutottnak, sem a környezetnek, sem a segítőnek nem jó. Nem ritkán találkozni olyan helyzettel, amikor a segélynyújtásban járatlan személy a stressz következtében határozott, de hibás beavatkozásokat végez, míg a megfelelő elméleti és gyakorlati tudással rendelkező személyben a stressz pont a fordítottját váltja ki és nem mer cselekedni. Említést érdemel, hogy egy ilyen helyzet mindkét típusú segélynyújtóban, a későbbiekben akár hosszabb ideig fennálló lelki zavar alakulhat ki.

A határozott, hibásan cselekvő, vagy az ön ellátását kritizáló személlyel legyen együttműködő és határozott. Győzze meg, hogy járatos a segélynyújtásban!

A biztonság megteremtését követően koncentráljon saját maga nyugalmának megőrzésére. Beszéljen hangosan, jól érthetően, tájékoztassa a bajbajutottat és a környezetét, hogy járatos a segélynyújtásban. Próbálja meg bevonni a jelenlévőket, ez is segíthet nyugalma megőrzésében. Ügyeljen arra, hogy ne alakuljon ki pánik, ez nagymértékben növeli a pszichés terhelést. Számtalan esetben fontosabb a pánik elkerülése, mint a beavatkozás megkezdése. Csökkentse pszichés terhelését azzal, hogy higgadtan, nyugodtan cselekszik. Az egyes beavatkozásoknál tájékoztassa a beteget, kérjen tőle visszajelzést.

Szaktudás

Nagymértékben segíti a beavatkozás sikerességét az elméleti és gyakorlati ismeretek megléte, különös tekintettel, ha az elsajátítás baleset-szimulációs módszerrel történt. Mindig fordítson időt tudása átismétlésére. Vészhelyzetben próbálja felidézni a tanultakat, gyakoroltakat, soha ne feledkezzen meg arról, hogy a mentőszolgálattól telefonon ellátási segítséget is kérhet!

Irtózás

A gumikesztyű, illetve az ön számára terhelő látvány letakarása (ha megoldható), pl. direkt nyomás alkalmazása és ezzel együtt a seb letakarása sokat segíthet ezen gátló tényező leküzdésében. Azonban, ha úgy érzi, nem tud helytállni, mondjon le arról, de ne feledkezzen meg a segítséghívásról!

Körülmények

A tantermi, olykor a baleset-szimulációra épülő képzések sem tudják mindig reprodukálni a valós élethelyzeteket. Adódhatnak olyan körülmények, amikor fizikailag, vagy a kockázati tényezők miatt nem tudja elkezdeni a segélynyújtást. Ilyenkor próbálja megőrizni nyugalmát, hívjon segítséget és tegyen meg mindent, hogy további sérülések ne alakuljanak ki.

Következmények

A jogszabályi részben ismertetésre kerülő információk alapján minden magyar állampolgárnak kötelessége a segélynyújtás szaktudásának megfelelően. Ezek alapján legfőképp azok vonhatók felelősségre, akik elmulasztják a segélynyújtást. Megfelelő ismeretek birtokában minimális az esély, hogy a bajba jutott állapotán jelentős mértékben rontson, ez nem jelenti azt, hogy nem kell mindent megtennie annak érdekében, hogy szakszerűen járjon el! Ha megfogadja a tanácsokat, rendszeresen ismétli tudását, törekszik a baleset-szimulációs elsajátításra kicsi az esély, hogy ne álljon helyt ilyen helyzetekben. 

Helyszínbiztosítás, kimentés veszélyzónából>>