Minden, ami elsősegély...

Tanfolyamok az ország egész területén.
Szakanyagok, videok, tesztek, interaktív feladatok.
Az elsosegely.hu a nemzetközi iránymutatásokhoz igazodó szakmai oldal.

Helyszínbiztosítás, kimentés veszélyzónából

shutterstock_145931792.jpg

Hirtelen bekövetkező egészségkárosodás bárhol kialakulhat, így az elsősegélynyújtónak többféle környezetre is fel kell készülnie.

Az otthonokban bekövetkező balesetek alkalmával az áramtalanítás, tűzoltás lehet a legszélsőségesebb kihívás, míg közlekedési baleset helyszínén a biztonság megteremtése mellett arra is figyelmet kell fordítani, hogy a helyszínt a lehető legkevésbé változtassuk meg. Kihívást jelenthetnek a korlátozott látási viszonyok (köd, sötétség), de a lakott településektől távolabb bekövetkezett események is.

Munkahelyeken a tevékenységi forma függvényében szintén számtalan baleseti környezet alakulhat ki. Sok esetben a szakmai tudás és a lelki tényezők mellett a segélynyújtó kreativitására, gyors döntéshozó képességére is szükség lehet.

Első teendők

A helyszínre érkezés és a megelőző, illetve első helyszíni felmérés során tisztázni kell, hogy:

  • A helyszín biztonságosan megközelíthető-e?
  • Milyen veszélyeztető tényezők merülnek fel?
  • A veszélyeztető tényezők megszüntethetőek-e?
  • A beavatkozás során a segélynyújtó és a többi jelenlévő veszélyben van-e?
  • Van-e szükség segélynyújtásra, ha igen, milyen mértékben?
  • Hány sérült/bajba jutott van?
  • Van-e valaki közvetlen életveszélyben?
  • Tud-e valaki segíteni a jelenlévők közül?
  • A szükséges feladatok megoszthatóak-e?
  • Szükség van-e szaksegítségre?
  • Van-e eszköze, elérhető-e az elsősegélynyújtó felszerelés?
  • Felmerül-e a műszaki segítség (tűzoltóság, katasztrófavédelem) szükségessége?

Helyszínbiztosítás

shutterstock_302900174.jpg

Kulcsfontosságú alapelv, hogy a segélynyújtó saját testi épségét nem kockáztathatja, csak akkor kísérelje meg a helyszín megközelítését, ha annak biztonságosságáról meggyőződött. Ellenkező esetben hívjon szaksegítséget!

A helyszín változatosságából adódóan a veszélyeztető tényezők száma is korlátlan. Közlekedési baleset mérlegelendő, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak arra, hogy a többi közlekedő figyelmét is felhívjuk a balesetre. Bizonyos esetekben a tűz megfékezése okozhat nehézséget, bár legtöbb esetben ez nem a segélynyújtó feladata. Kihívást jelenthet a mérgező gázok jelenléte (akár ezen lehetőség felismerése is).

Helyszínbiztosítást szolgáló eszközök közlekedési balesetnél: elakadást jelző háromszög, jól láthatósági mellény, vészvillogó.

Szükséges és fontos a helyszín biztosítása, illetve a helyszínen talált körülmények megtartása.

Helyszín biztosításakor a segélynyújtó:

  • óvja magát és a sérültet a további veszélytől,
  • megfelelő módon jelezze a veszélyt (vészvillogó, elakadásjelző háromszög, jól láthatósági mellény, jelenlévők bevonása, lámpával történő jelzés stb.),
  • sérült járművet áramtalanítsa és rögzítse (kerék kitámasztás, kézifék).

A segélynyújtó biztonsága

BTIstEyEho0GddnCCF3aSN2roSQCCNd3wkF3S4Zg.jpeg

Fel kell mérnie, hogy milyen teendők elvégzésére képes. Mindenképpen tartózkodnia kell a veszélyes körülmények közötti „hősies viselkedéstől”.

Sérültellátásnál fontos a fertőzések elleni védelem, ennek következtében óvakodjon:

  • sebek közvetlen érintésétől,
  • beteg testváladékaival (vér, hányadék stb.) történő kontaktustól
  • ellátás közbeni sérüléstől, melyet okozhat:
  • nem megfelelő testhelyzetben, hozzáféréssel végzett ellátás
  • üveg-, fémszilánk
  • beteg környezetében sérülést okozó tárgyak (sérült jármű, alkatrész)
  • használja a rendelkezésre álló védőeszközöket (kesztyű, szemüveg)

Testnedvekkel ne érintkezzen!
Használjon gumikesztyűt vagy nylonzacskót!

Fontos külső körülmények

Számos külső körülmény, mint veszélyforrás, meghatározza, illetve beszűkítheti a tevékenységét, lehetőségeit.

Ezen körülmények egy része a helyszínen könnyen felismerhető:

  • nagyszámú sérült,
  • extrém időjárási viszonyok,
  • üzemanyag szivárgás,
  • égő jármű, épület, égő sérült,
  • mérgező anyag jelenléte (veszélyes anyagot szállító jármű, füst, irritáló gáz, gőz),
  • vízbefulladás, vízből mentés szüksége,
  • elektromos baleset, villámcsapás,
  • betegség, sérülés helyszínén további sérülés veszélye (közlekedési baleset nagy forgalmú úton, rossz látási viszonyok között, épület omlásának veszélye stb.).

Bizonyos körülmények nem feltétlenül derülnek ki azonnal, de gondolni kell rá, például:

  • gázmérgezés (CO),
  • elektromos baleset (nagyfeszültségű vezeték a földön).

Külön kell szólni azon esetekről, amikor a laikus segélynyújtó további szerepét és beavatkozási lehetőségeit egyértelműen beszűkíti, akár lehetetlenné teszi a talált helyzet. Ilyen helyzet alakulhat ki jellemzően, ha nehéz megközelítésű a beteg (magasból /pl. szikláról/ esés, mély aknába, kútba zuhanás), illetve a járműbe beszorult sérült esetén.

Ilyenkor a konkrét beavatkozás akár lehetetlen, tehát még nagyobb hangsúlyt kap a felismerés és a minél korábbi segélyhívás megtétele. Nem szabad elfelejtkezni a segélynyújtóra és környezetére hatással bíró pszichés tényezők szerepéről sem.

A helyszín szerepe

A biztonságos és szakszerű ellátás érdekében tehát mérje fel, hogy milyen a megközelíthetőség, van-e bármilyen jellegű veszélyforrás (sérültre, segélynyújtóra). Ezen felül a helyszín jellegéből adódóan az is felmérhető, hogy a szükséges szaksegítség elérhetősége és helyszínre érkezése milyen realitásokkal bír. Azonnal, rendelkezésre áll valaki, illetve reálisan hamar, vagy várhatóan csak soká érkezik a segítség.

A helyszínbiztosítás megteremtése során ne feledkezzen meg arról, hogy sok esetben a sérülés, baleset tisztázása miatt a szakhatóságoknak különböző vizsgálatokat kell elvégezniük, így a körülményeket csak a legszükségesebb mértékben változtassa meg!

A körülmények tekintetében fontos lehet, így csak a lehető legkevésbé változtassa meg a talált helyzetet:

  • közlekedési balesetnél,
  • üzemi balesetnél,
  • ön- és idegenkezűség gyanúja esetén.

Szükséges-e segítenünk?

Bármely baleset, rosszullét ellátása, illetve az abban történő részvétel során tisztázásra szorul, hogy, mint elsősegélynyújtó szükséges-e a segítségünk, ha igen milyen mélységben. Azaz a felismerés és a segélyhívás a feladatunk, avagy konkrét elsősegélynyújtó tevékenységek is várnak, vagy várhatnak ránk. Komoly felelősség és nehéz döntéshozási helyzetbe hozza a segélynyújtókat azon esetek, amikor a bajba jutott elutasítja a segítséget. Egyértelmű irányelv, hogy a súlyos, életveszélyes sérültet ne hagyjuk magára, amennyiben továbbra sem hajlandó az együttműködésre a segélyhívást követően kövessük figyelemmel állapotát, annak súlyosbodása esetén próbálkozzunk a beavatkozással.

A környezet szerepe

A helyszínen a környezetében tartózkodóktól, köztük a szemtanúktól értékes információkat nyerhetünk. Fontos, hogy a sérülést/rosszullétet megelőzően voltak-e a betegnek panaszai, jellemző tünetei, pl. fájdalom, szédülés, hányinger, gyengeség stb. /lásd betegvizsgálat fejezet/

Ha van szemtanú, az elmondhatja, hogy van-e információ korábbi betegségekre vonatkozóan. Információt kaphatunk, milyen körülmények között történt az esemény, pl. valamilyen tevékenység zajlott, vagy nyugalomban volt az érintett stb.

A környezetben lévők megkérdezése során összerakható az esemény jellege, pl. a panaszok alakultak ki elsőként és ezt követően esett el, sérült meg a beteg, vagy első epizód a sérülés volt, melyet panaszok követtek.

További fontos információ, miként változott a beteg/sérült állapota, javult, vagy újabb és/vagy erősödő tünetek észlelhetőek, vagy akár nem történt változás az észlelése óta.

A helyszínen több feladat is felmerülhet egyszerre, ezért nézze meg, tud-e valaki segíteni a jelenlévők közül.

A sérültek állapotának elsődleges felmérése

Mindenféle beavatkozás megkezdése előtt fel kell mérnie hány bajba jutott van, a külső jelek alapján meg kell ítélnie ki/kik szorulhat(nak) mielőbbi ellátásra. 

Vizsgálatunk alatt lehetőleg ne mozdítsuk el a sérültet, ha az nem feltétlenül szükséges. Amennyiben az elmozdítás nem kerülhető el (pl. veszélyes helyszín), akkor a megfelelő technika alkalmazásához vegyük figyelembe a sérült lehetséges állapotát, és vegyük igénybe más személy/ek/ segítségét.

Keressen adott beteg/sérült állapotára utaló jeleket, ismerje fel a jellegzetes körülményeket:

  • baleseti mechanizmus (magasból esés, nagy sebességgel történő ütközés, jelentősen deformálódott jármű, gázolás stb.) gyógyszer, fecskendő a helyszínen,
  • betegnél lévő feljegyzés, kártya, dokumentáció korábbi, vagy meglévő betegségeire vonatkozóan (epilepszia, cukorbetegség stb.).

Kimentés

ki1.jpg

Bizonyos esetekben indokolt lehet a bajbajutott kimenekítése. Ezt csak akkor kezdje meg, ha saját magát nem veszélyezteti! Törekedjen arra, hogy vonjon be másokat is a kimenekítésbe!

1. Fektesse a sérültet a hátára, végtagjait nyújtsa ki, karjai legyenek a test mellett. Egyik kezével fogja meg a bajbajutott nyakát, másikat csúsztassa lapockái közé.

ki2.jpg

2. Kellő lendülettel ültesse fel, ügyeljen, hogy feje ne csapódjon nagyot!

ki3.jpg

3. Karjait a bajbajutott hónalja alatt átvezetve fogja meg a sérült egyik alkarját, ügyelve, hogy ne az ízületnél ragadja meg!

ki4.jpg

4. Ültesse fel közel derékszögben, majd emelje egyik combjára! Felemelkedéskor ügyeljen arra, hogy dereka egyenes legyen, így kímélve a segélynyújtó gerincét.

ki5.jpg

5. Óvatosan, hátrafelé lépkedve hagyja el a veszélyzónát.

Kimentés gépkocsiból

gk1.jpg

Hasonlóképpen járunk el abban az esetben, ha a sérültet gépkocsiból emeljük ki - Rautek-féle műfogás. Ne feledkezzen meg arról, hogy a gépkocsi baleset esetén csak akkor emelje ki, ha a biztonság egyéb módon nem teremthető meg, minden más esetben törekedjen arra, hogy a gépkocsiban hagyja. Kiemeléskor ügyeljen, hogy a sérült lábai ne sérüljenek, ne akadjanak be a pedálba, illetve a küszöb ne okozzon további sérülést.

A sérült testét döntse előre, csípőjét fordítsa kifelé, lábait szabadítsa ki. Nyúljon át hónaljai alatt és alkarját megfogva emelje combjára. Lehetőleg ne a sérült ízületét (csukló) fogja.

 

Tálcafogás

gerinc1.jpg

Gerinc- és medencesérült kimenekítésére szolgál a tálcafogás, melynek hatékonyságát egyre gyakrabban kérdőjelezik meg. Az alábbiakban jelezve az ellentmondásos szakmai álláspontokat ismertetésre kerül. A beavatkozás egyik fő hátránya, hogy optimális esetben négy segélynyújtó, összehangolt munkáját igényli.

1. Az egyik segélynyújtó fogja meg a sérült fejét, törekedve a nyaki gerincszakasz mozdulatlanságára.

gerinc2.jpg

2. Három segélynyújtó helyezkedjen el a sérült egyik oldalán, egyik lábukkal térdeljenek, másikkal guggoljanak.

3. Karjaikat vezessék át a sérült hátán és lábai alatt, törekedjenek a gerinc minél kisebb elmozdítására.

4. A fejhez közelebb lévő két segélynyújtó a bajba jutott távolabbi karját, a harmadik a távolabbi lábát fogja meg alulról.

gerinc3.jpg

5. A fejet rögzítő segélynyújtó számoljon háromig, háromra emelkedjenek fel egyenes, feszített háttal. Törekedjenek arra, hogy a sérült teste ne mozduljon!

A bajbajutott állapotának felmérése

Szerző:

Szerző: Marsi Zoltán