A helyszínre érkezés és a megelőző, illetve első helyszíni felmérés során tisztázni kell, hogy:

• A helyszín biztonságosan megközelíthető-e?
• Milyen veszélyeztető tényezők merülnek fel?
• A veszélyeztető tényezők megszüntethetőek-e?
• A beavatkozás során a segélynyújtó és a többi jelenlévő veszélyben van-e?
• Van-e szükség segélynyújtásra, ha igen, milyen mértékben?
• Hány sérült/bajba jutott van?
• Van-e valaki közvetlen életveszélyben?
• Tud-e valaki segíteni a jelenlévők közül?
• A szükséges feladatok megoszthatóak-e?
• Szükség van-e szaksegítségre?
• Van-e eszköze, elérhető-e az elsősegélynyújtó felszerelés?
• Felmerül-e a műszaki segítség (tűzoltóság, katasztrófavédelem) szükségessége?

Szükséges és fontos a helyszín biztosítása, illetve a helyszínen talált körülmények megtartása.

Helyszín biztosításakor a segélynyújtó:

• óvja magát és a sérültet a további veszélytől,
• megfelelő módon jelezze a veszélyt (vészvillogó, elakadásjelző háromszög, jól láthatósági mellény, jelenlévők bevonása, lámpával történő jelzés stb.),
• sérült járművet áramtalanítsa és rögzítse (kerék kitámasztás, kézifék).

Számos külső körülmény, mint veszélyforrás, meghatározza, illetve beszűkítheti a tevékenységét, lehetőségeit.

Ezen körülmények egy része a helyszínen könnyen felismerhető:

• nagyszámú sérült,
• extrém időjárási viszonyok,
• üzemanyag szivárgás,
• égő jármű, épület, égő sérült,
• mérgező anyag jelenléte (veszélyes anyagot szállító jármű, füst, irritáló gáz, gőz),
• vízbefulladás, vízből mentés szüksége,
• elektromos baleset, villámcsapás,
• betegség, sérülés helyszínén további sérülés veszélye (közlekedési baleset nagy forgalmú úton, rossz látási viszonyok között, épület omlásának veszélye stb.).

Bizonyos körülmények nem feltétlenül derülnek ki azonnal, de gondolni kell rá, például:

• gázmérgezés (CO),
• elektromos baleset (nagyfeszültségű vezeték a földön).

Külön kell szólni azon esetekről, amikor a laikus segélynyújtó további szerepét és beavatkozási lehetőségeit egyértelműen beszűkíti, akár lehetetlenné teszi a talált helyzet. Ilyen helyzet alakulhat ki jellemzően, ha nehéz megközelítésű a beteg (magasból /pl. szikláról/ esés, mély aknába, kútba zuhanás), illetve a járműbe beszorult sérült esetén.

Ilyenkor a konkrét beavatkozás akár lehetetlen, tehát még nagyobb hangsúlyt kap a felismerés és a minél korábbi segélyhívás megtétele. Nem szabad elfelejtkezni a segélynyújtóra és környezetére hatással bíró pszichés tényezők szerepéről sem.

A biztonságos és szakszerű ellátás érdekében tehát mérje fel, hogy milyen a megközelíthetőség, van-e bármilyen jellegű veszélyforrás (sérültre, segélynyújtóra). Ezen felül a helyszín jellegéből adódóan az is felmérhető, hogy a szükséges szaksegítség elérhetősége és helyszínre érkezése milyen realitásokkal bír. Azonnal, rendelkezésre áll valaki, illetve reálisan hamar, vagy várhatóan csak soká érkezik a segítség.

A helyszínbiztosítás megteremtése során ne feledkezzen meg arról, hogy sok esetben a sérülés, baleset tisztázása miatt a szakhatóságoknak különböző vizsgálatokat kell elvégezniük, így a körülményeket csak a legszükségesebb mértékben változtassa meg!

A körülmények tekintetében fontos lehet, így csak a lehető legkevésbé változtassa meg a talált helyzetet:

• közlekedési balesetnél,
• üzemi balesetnél,
• ön- és idegenkezűség gyanúja esetén.

Bármely baleset, rosszullét ellátása, illetve az abban történő részvétel során tisztázásra szorul, hogy, mint elsősegélynyújtó szükséges-e a segítségünk, ha igen milyen mélységben. Azaz a felismerés és a segélyhívás a feladatunk, avagy konkrét elsősegélynyújtó tevékenységek is várnak, vagy várhatnak ránk. Komoly felelősség és nehéz döntéshozási helyzetbe hozza a segélynyújtókat azon esetek, amikor a bajba jutott elutasítja a segítséget. Egyértelmű irányelv, hogy a súlyos, életveszélyes sérültet ne hagyjuk magára, amennyiben továbbra sem hajlandó az együttműködésre a segélyhívást követően kövessük figyelemmel állapotát, annak súlyosbodása esetén próbálkozzunk a beavatkozással.

A helyszínen a környezetében tartózkodóktól, köztük a szemtanúktól értékes információkat nyerhetünk. Fontos, hogy a sérülést/rosszullétet megelőzően voltak-e a betegnek panaszai, jellemző tünetei, pl. fájdalom, szédülés, hányinger, gyengeség stb. /lásd betegvizsgálat fejezet/

Ha van szemtanú, az elmondhatja, hogy van-e információ korábbi betegségekre vonatkozóan. Információt kaphatunk, milyen körülmények között történt az esemény, pl. valamilyen tevékenység zajlott, vagy nyugalomban volt az érintett stb.

A környezetben lévők megkérdezése során összerakható az esemény jellege, pl. a panaszok alakultak ki elsőként és ezt követően esett el, sérült meg a beteg, vagy első epizód a sérülés volt, melyet panaszok követtek.

További fontos információ, miként változott a beteg/sérült állapota, javult, vagy újabb és/vagy erősödő tünetek észlelhetőek, vagy akár nem történt változás az észlelése óta.

A helyszínen több feladat is felmerülhet egyszerre, ezért nézze meg, tud-e valaki segíteni a jelenlévők közül.

Mindenféle beavatkozás megkezdése előtt fel kell mérnie hány bajba jutott van, a külső jelek alapján meg kell ítélnie ki/kik szorulhat(nak) mielőbbi ellátásra. 

Vizsgálatunk alatt lehetőleg ne mozdítsuk el a sérültet, ha az nem feltétlenül szükséges. Amennyiben az elmozdítás nem kerülhető el (pl. veszélyes helyszín), akkor a megfelelő technika alkalmazásához vegyük figyelembe a sérült lehetséges állapotát, és vegyük igénybe más személy/ek/ segítségét.

Keressen adott beteg/sérült állapotára utaló jeleket, ismerje fel a jellegzetes körülményeket:

• baleseti mechanizmus (magasból esés, nagy sebességgel történő ütközés, jelentősen deformálódott jármű, gázolás stb.) gyógyszer, fecskendő a helyszínen,
• betegnél lévő feljegyzés, kártya, dokumentáció korábbi, vagy meglévő betegségeire vonatkozóan (epilepszia, cukorbetegség stb.).

A bajbajutott állapotának felmérése>>

Szerző: Marsi Zoltán