A helyszínbiztosítás követően tájékozódni szükséges a bajbajutott(ak) állapotáról.

A sérült állapotának felmérésére több lehetőségünk is adódik, a helyszín, a környezet és a sérült elsődleges megtekintése már említésre került. Emellett fontos tartalommal bírnak a szóbeli információk, a későbbiekben pedig kifejtésre kerül a tapintás, a hallás és a szaglás.

Az állapotfelmérés során elengedhetetlen szerephez jut a kommunikáció, ezen a téren a beteg kérdéseinkre adhat célirányos (adekvát) választ, beszéde lehet zavart, de előfordulhat, hogy a kommunikáció lehetetlen.

Tudatánál lévő bajbajutott

A kommunikáció legoptimálisabb formája, ha a bajbajutott magánál van, kérdéseinkre célirányosan válaszol. Ilyen esetben az elsősegélynyújtó lehetőség szerint mutatkozzon be, tájékoztassa az illetőt, hogy járatos a segélynyújtásban. Kérdezze meg segíthet-e! Legyen határozott, közölje a beteggel a segítés szándékát. Megfelelő hangsúllyal, az empátia érzékeltetésével kommunikáljon. Beszéljen kedvesen, de célratörően. A kérdések célját és szükségét közölje a beteggel. Kellő magabiztossággal jól vezethető a beteg és környezete, így a beteg állapotára vonatkozó fontos információk könnyebben megszerezhetőek.

Lehetőség szerint a beteg mellett kell maradni. Egyrészt így észlelheti, amennyiben romlik a beteg állapota, másrészt a pszichés támogatás segítségével megnyugtatható a beteg, harmadrészt az érkező szaksegítségnek így tudja a legpontosabb információkat átadni.

A betegtől és környezetétől igyekezzen minél teljesebb képet kapni. Ennek megfelelően próbálja kideríteni:

• Hogyan alakult ki a jelenlegi állapot?
• Mi volt az előzmény?
• Mik a jelenlegi panaszok?
• Korábbiakban hasonló állapot volt-e már?

Baleseti sérülés esetén kérdezze meg:

• Emlékszik-e mi történt?
• Volt-e eszméletvesztése?
• Hol érez most fájdalmat?
• A fájdalom jellege, erőssége változott-e?

Hirtelen bekövetkező rosszullétnél kérdezze meg:

• Volt-e már ilyen korábban?
• Ha igen, akkor mi tettek?
• Van-e ismert betegsége?
• Szed-e valamilyen gyógyszer?
• A rosszullét előtt mit csinált?

Törekedjünk arra, hogy minél pontosabban fogalmazza meg a beteg a panaszait. A beteg és környezete vizsgálata során külső jelek is segíthetik munkáját, illetve vezethetik a vizsgálat irányát. Ilyenek lehetnek:

• feltalálási helyszín
• feltalálási testhelyzet
• sérülés körülményei, sérülés mechanizmusai
• beteg ruházata (szennyezettség /vér, testváladék/, sérült ruházat)
• egyértelmű panasz, tünet megléte (nagy fájdalom, erős vérzés, zavartság, görcsroham, hányás)

A betegtől és környezetétől megtudható panaszok:

A panaszok a kellően éber betegtől megtudhatóak, sőt az is előfordulhat, hogy – állapotrosszabbodás következtében – az elsőnek helyszínre érkező segélynyújtó fontos információkat tudhat meg a betegtől, aki ezt – állapotváltozása miatt – a kiérkező szaksegítségnek már nem tudja elmondani.

A betegtől kideríthető panaszok körbe tartozik pl. a fájdalom, a mozgásképtelenség, a mozgási nehezítettség, a szédülés, hányinger, gyengeség, ájulásérzés. De nem szabad elfelejtkeznie a beteg kiszolgáltatottságáról, akár félelméről sem.

A környezettől megtudható tünetek azok, melyekre a beteg korábbi, vagy jelen állapotából adódóan nem emlékszik, illetve állapotából adódóan nem tudja elmondani. Ide tartozik többek között az eszméletvesztés, a görcsroham, a zavartság, a beszéd- és megértési zavar, az emlékezetkiesés. Súlyos sérüléseket illetően fontos a baleseti mechanizmus értékelése és a sérülés lehetőségének feltételezése.

Fontos annak a kiderítése, melyek az előtérben álló tünetek. Alapelv, hogy a tünetek és vizsgálatunk alapján felmerülő legsúlyosabb alternatívát tartsa szem előtt.

A kommunikáció speciális esetei

Gyermek esetén hangsúlyozott, hogy lehetőleg ne válasszuk el a gyermeket környezetétől (pl. szülők). Hívjuk fel a jelenlévők figyelmét arra, hogy a gyerekre kihat a környezet. Azaz pánik, túlzott pszichés izgalom, hangos felelősségkeresés egyértelműen rontja az erre érzékeny gyermek állapotát, megnyugtatása akár lehetetlenné válhat. Tekintse a gyermeket partnernek, ennek érdekében tájékoztassa, mi fog történni vele, ha vizsgálatot, vagy ellátást végez. Próbáljon életkorának megfelelő szinten kommunikálni, legyen higgadt és empatikus. A gyermekek nagyon jól érzékelik a metakommunikációs jeleket, ezeket kerüljék! Ne vezesse félre a bajba jutott gyereket az ellátással kapcsolatban!

Maradjon feltétlenül a gyermek mellett, beszéljen hozzá, kezét fogva éreztesse segítő szándékát.

Az idős emberek az esetek többségében számos kórelőzménnyel bírnak, a segélynyújtó számára sokszor nehéz a legfontosabb információk kiszűrése. Legyen türelmes és megértő, soha ne degradálja az idős emberek képességeit. Korlátozott képességeik ellenére se kezelje őket gyereknek!

Külföldiek esetén nyelvi akadályokba ütközhet a kommunikáció. Ezen esetekben különösen fontos az empátia és annak metakommunikációja. Amennyiben sikerül közös nyelvet találni fordítson különösen nagy hangsúlyt a tájékoztatásra és a megnyugtatásra. Legtöbb esetben a legnagyobb ijedtséget az információk hiánya okozza.

Zavart tudatú bajbajutott

Nehezített a kommunikáció és súlyosabb állapot feltételezését indokolja a zavart tudató bajbajutott.

Zavart vagy tudatmódosító szer hatása alatt álló személlyel beszéljen határozottan és higgadtan, kerülje a hangos, agresszív beszédet. Az elmondottak többszöri ismétlése ellenére is őrizze meg türelmét, legyen velük is barátságos és segítőkész, azonban kerülje a túlzott barátkozást, személyeskedést! Kérdései a tünetekre, állapotának változására irányuljanak!

Szóbeli kommunikációra nem képes bajbajutott

Gyors és célirányos beavatkozások indokoltak általában azon esetekben mikor a bajbajutott kommunikációra nem képes, külső ingerekre nem reagál. Ilyen esetben a kommunikációra épülő állapotfelmérésre nincs lehetőségünk, ezért megkezdjük az állapotfelmérés következő elemét, az eszméletlenség vizsgálatát.

Az eszméletvesztés az ún. hypnoid (alvásra emlékeztető) tudatzavarok közé tartozik. Laikus megközelítésben az eszméletlen bajbajutottat az alábbiak jellemzik:

• életfunkciói (légzés, keringés) megfelelő,
• nem ébreszthető,
• reflexei részlegesen vagy egyáltalán nem működnek,
• a környezet ingereire nem reagál (megrázás, megszólítás).

Reflexei (pl.: köhögési, nyelési) részleges vagy teljes hiánya miatt a fulladás veszélye fenyegeti, ezért életveszélyes állapotúnak tekintendő. Törekedni kell a mielőbbi légútbiztosításra.

A légútbiztosítást professzionális segélynyújtók (helper) esetén tapintásos betegvizsgálat előzi meg.

A légútbiztosítás leghatékonyabb módja a stabil oldalfektetés.