Minden, ami elsősegély...

Súlyos sérülésre utalhat:

1. A baleseti mechanizmus.
2. A sérült panasza (nagy fájdalom).
3. A segélynyújtó által észlelt tünetek (deformitás, rendellenes testhelyzet, erős vérzés),
4. A segélynyújtó által végzett vizsgálat (tapintásos betegvizsgálat).

1. Baleseti mechanizmus

Gondoljon a súlyos sérülés lehetőségére és kezelje ennek megfelelően a sérültet az alábbi esetekben:

• magasból esett (2 méternél magasabbról),
• nagy sebességgel elgázolták,
• nagy sebességgel gépkocsibalesetet szenvedett,
• járműből kizuhant,
• teste vagy végtagja(i) láthatóan rendellenesen áll(nak),
• fejét nagyobb ütés érte,
• nehéz tárgy esett rá,
• nagy távolságra zuhant,
• kiálló tárgyra esett.

2. Panaszok

Gondoljon a súlyos sérülés lehetőségére és kezelje ennek megfelelően a sérültet az alábbi panaszok esetén:

• erős fájdalomra panaszkodik,
• légzése nehezített.

3. Észlelések

Gondoljon a súlyos sérülés lehetőségére és kezelje ennek megfelelően a sérültet, ha az alábbiakat észleli:

• zavartság,
• intenzív vérzés,
• nagy kiterjedésű és súlyosságú égési sérülés,
• a test vagy a végtagok rendellenes állása,
• csonkolás (amputáció).

4. Vizsgálat

Gondoljon a súlyos sérülés lehetőségére és kezelje ennek megfelelően a sérültet, ha a betegvizsgálat során az alábbiakat tapasztalja:

• eszméletlenség,
• jelentős duzzanat, deformitás,
• tapintásra (enyhe nyomásra) jelentkező jelentős fájdalom,
• rendellenes tapintású koponya, mellkas, ((medence)).

A súlyos sérültek ellátásakor sem hagyható figyelmen kívül a helyszín biztosítása. A segélynyújtó semmilyen körülmények között nem kockáztathatja saját testi épségét! Súlyos sérülés bekövetkezése esetén különösen nagy az esély, hogy olyan tényező is jelen van, amely további sérüléseket, egészségkárosodást okozhat. 

• Mérje fel az esetleges veszélyforrásokat!
• Mérlegelje, hogy veszély esetén a biztonság megteremthető-e?
• Ha a biztonság nem teremthető meg fontolja meg a kimentés vagy a helyszín elhagyásának lehetőségét!

A helyszín biztosítását követően a sérült állapotának általános felmérése következik, amelyre sok esetben elegendő néhány másodperc.

• Vegye szemügyre a bajbajutott látható sérüléseit (pl.: erős vérzés)!
• Szemrevételezze a testhelyzetét (pl.: rendellenes végtag)!
• Árulkodó lehet az arckifejezés, a bőr színe (sápadt, szürkés, verejtékes stb.)!
• A jól érzékelhető jelek mellett vizsgálja az eszméletét, tudatát, légzését!

A baleseti mechanizmus, a panaszok, az észlelések és a vizsgálat alapján rövid időn belül elvégezhetők a legfontosabb, életmentő beavatkozások (elsődleges ellátás).

Amennyiben a baleseti mechanizmus alapján súlyos sérülést feltételez elsődleges a sérült mozdulatlanságának biztosítása, különös tekintettel a fej-nyak rögzítésére! Hívja fel a sérült figyelmét, hogy lehetőleg ne mozogjon! Fogja meg minél előbb a sérült fejét, törekedve a nyaki gerincszakasz mozdulatlanságára! A fej-nyak rögzítését végző segélynyújtó alkarja legyen a talajon! A segélynyújtó, fejet rögzítő kezének hüvelykujja a bajbajutott füle felett, többi ujja a füle alatt legyen. Ne takarja el a hallójáratot, hogy a bajbajutott hallását ne akadályozza (ERC2021),

A fej kézzel történő rögzítését oly módon végezze, hogy közben a sérült fejét NE mozdítsa meg! Ha a bajbajutott feje a talajhoz képest merőlegesen áll úgy rögzítse, ha oldalra billenve akkor úgy. Indokolt a fej-nyak rögzítése a hasán fekvő, a gépkocsiban ülő és a bukósisakot viselt sérültnél is, itt azonban a szabályos, fület körülölelő fejfogás nem minden esetben valósítható meg. 

Ha bajbajutott a fej-nyak rögzítését követően nem reagál, a fej rögzítése mellett, felülről szemlélve végezze a légzésvizsgálatot, figyelje a mellkas emelkedését!

Amennyiben légzést NEM tapasztal, eressze el a sérült fejét és azt óvatosan hátrahajtva végezzen SZABÁLYOS (fej hátrahajtás, hármas érzékelés) légzésvizsgálatot!

Ugyan így járjon el, ha a hasán fekszik, illetve, ha ülő (pl.: gépjárműben) helyzetben rögzítette a fejét. A fej-nyak mozdítása csak abban az esetben indokolt, ha talált helyzetben nem érzékel légzést!

A légút részleges elzáródására utal az agonális légzés (gaspolás), tünetei: hangos, horkoló, látványosan ritka, nyögő, gurgulázó, zajos, nyöszörgő, horkolásszerű, nehezített, akadályoztatott légvétel. Ez esetben a légutat mielőbb fel kell szabadítani, akár a fej hátrahajtásával.

Légzés hiánya esetén a segélyhívást követően kezdjen újraélesztést!

Eszméletvesztés esetén keressen további sérüléseket, majd mielőbb biztosítson szabad légútat megfelelő technikával!

Erős vérzés és csonkolás esetén alkalmazzon direkt nyomást!

Az életmentő beavatkozások elvégzését követően haladéktalanul mentőt kell hívni (112)!

Ennek lehetőségei:

• egy már ott lévő jelenlévőt megkérünk erre,
• hangosan megszólítunk egy közelben lévőt, hogy jöjjön közelebb és hívjon mentőt,
• a segélynyújtó hív mentőt. 

Ha a bajbajutott eszméleténél van, biztosítani kell mozdulatlanságát, indokolt egyéb sérülések keresése, azok ellátása, illetve a lehűlés elleni védelem.

Gyakorlattal rendelkező elsősegélynyújtó végezhet tapintásos betegvizsgálatot, mely során fontos támpont lehet a fájdalom, a nyílt sérülés, valamint a dudorok és/vagy duzzanatok észlelése. A tapintásos betegvizsgálat során laikusok számára nem javasolt a medence vizsgálata, valamint azon testrészek tapintása, amelyek csak a sérült mozgatásával érhetők el. 

A sérülésekkel kapcsolatban fontos információhoz juthatunk a beteg célirányos kikérdezésével. Gondoljon az agyrázkódás és a gerincsérülés lehetőségére, kérdezzen rá azok tüneteire! Természetesen további sérülésekre (mellkas, medence) is gondolhat, de ezek tüneteire általában magától is panaszkodik a sérült.

Szerző: Marsi Zoltán