Súlyos sérülésre utalhat:

1. A baleseti mechanizmus.
2. A sérült panasza (nagy fájdalom).
3. A segélynyújtó által észlelt tünetek (deformitás, rendellenes testhelyzet, erős vérzés),
4. A segélynyújtó által végzett vizsgálat (tapintásos betegvizsgálat).

1. Baleseti mechanizmus

Gondoljon a súlyos sérülés lehetőségére és kezelje ennek megfelelően a sérültet az alábbi esetekben:

• magasból esett (2 méternél magasabbról),
• nagy sebességgel elgázolták,
• nagy sebességgel gépkocsibalesetet szenvedett,
• járműből kizuhant,
• teste vagy végtagja(i) láthatóan rendellenesen áll(nak),
• fejét nagyobb ütés érte,
• nehéz tárgy esett rá,
• nagy távolságra zuhant,
• kiálló tárgyra esett.

2. Panaszok

Gondoljon a súlyos sérülés lehetőségére és kezelje ennek megfelelően a sérültet az alábbi panaszok esetén:

• erős fájdalomra panaszkodik,
• légzése nehezített.

3. Észlelések

Gondoljon a súlyos sérülés lehetőségére és kezelje ennek megfelelően a sérültet, ha az alábbiakat észleli:

• zavartság,
• intenzív vérzés,
• nagy kiterjedésű és súlyosságú égési sérülés,
• a test vagy a végtagok rendellenes állása,
• csonkolás (amputáció).

4. Vizsgálat

Gondoljon a súlyos sérülés lehetőségére és kezelje ennek megfelelően a sérültet, ha a betegvizsgálat során az alábbiakat tapasztalja:

• eszméletlenség,
• jelentős duzzanat, deformitás,
• tapintásra (enyhe nyomásra) jelentkező jelentős fájdalom,
• rendellenes tapintású koponya, mellkas, ((medence)).

A súlyos sérültek ellátásakor sem hagyható figyelmen kívül a helyszín biztosítása. A segélynyújtó semmilyen körülmények között nem kockáztathatja saját testi épségét! Súlyos sérülés bekövetkezése esetén különösen nagy az esély, hogy olyan tényező is jelen van, amely további sérüléseket, egészségkárosodást okozhat. 

• Mérje fel az esetleges veszélyforrásokat!
• Mérlegelje, hogy veszély esetén a biztonság megteremthető-e?
• Ha a biztonság nem teremthető meg fontolja meg a kimentés vagy a helyszín elhagyásának lehetőségét!

A helyszín biztosítását követően a sérült állapotának általános felmérése következik, amelyre sok esetben elegendő néhány másodperc.

• Vegye szemügyre a bajbajutott látható sérüléseit (pl.: erős vérzés)!
• Szemrevételezze a testhelyzetét (pl.: rendellenes végtag)!
• Árulkodó lehet az arckifejezés, a bőr színe (sápadt, szürkés, verejtékes stb.)!
• A jól érzékelhető jelek mellett vizsgálja az eszméletét, tudatát, légzését!

A baleseti mechanizmus, a panaszok, az észlelések és a vizsgálat alapján rövid időn belül elvégezhetők a legfontosabb, életmentő beavatkozások (elsődleges ellátás).

Amennyiben a baleseti mechanizmus alapján súlyos sérülést feltételez elsődleges a sérült mozdulatlanságának biztosítása, különös tekintettel a fej-nyak rögzítésére! Hívja fel a sérült figyelmét, hogy lehetőleg ne mozogjon! Fogja meg minél előbb a sérült fejét, törekedve a nyaki gerincszakasz mozdulatlanságára! A fej-nyak rögzítését végző segélynyújtó alkarja legyen a talajon! A segélynyújtó, fejet rögzítő kezének hüvelykujja a bajbajutott füle felett, többi ujja a füle alatt legyen. Ne takarja el a hallójáratot, hogy a bajbajutott hallását ne akadályozza (ERC2021),

A fej kézzel történő rögzítését oly módon végezze, hogy közben a sérült fejét NE mozdítsa meg! Ha a bajbajutott feje a talajhoz képest merőlegesen áll úgy rögzítse, ha oldalra billenve akkor úgy. Indokolt a fej-nyak rögzítése a hasán fekvő, a gépkocsiban ülő és a bukósisakot viselt sérültnél is, itt azonban a szabályos, fület körülölelő fejfogás nem minden esetben valósítható meg. 

Ha bajbajutott a fej-nyak rögzítését követően nem reagál, a fej rögzítése mellett, felülről szemlélve végezze a légzésvizsgálatot, figyelje a mellkas emelkedését!

Amennyiben légzést NEM tapasztal, eressze el a sérült fejét és azt óvatosan hátrahajtva végezzen SZABÁLYOS (fej hátrahajtás, hármas érzékelés) légzésvizsgálatot!

Ugyan így járjon el, ha a hasán fekszik, illetve, ha ülő (pl.: gépjárműben) helyzetben rögzítette a fejét. A fej-nyak mozdítása csak abban az esetben indokolt, ha talált helyzetben nem érzékel légzést!

A légút részleges elzáródására utal az agonális légzés (gaspolás), tünetei: hangos, horkoló, látványosan ritka, nyögő, gurgulázó, zajos, nyöszörgő, horkolásszerű, nehezített, akadályoztatott légvétel. Ez esetben a légutat mielőbb fel kell szabadítani, akár a fej hátrahajtásával.

Légzés hiánya esetén a segélyhívást követően kezdjen újraélesztést!

Eszméletvesztés esetén keressen további sérüléseket, majd mielőbb biztosítson szabad légútat megfelelő technikával!

Ha a bajbajutott magánál van, biztosítani kell mozdulatlanságát, indokolt további sérülések keresése, azok ellátása, illetve a lehűlés elleni védelem. Gondoljon az agyrázkódás és a gerincsérülés lehetőségére, kérdezzen rá azok tüneteire! Természetesen további sérülésekre (mellkas, medence) is gondolhat, de ezek tüneteire általában magától is panaszkodik a sérült.

Erős vérzés és csonkolás esetén alkalmazzon direkt nyomást!

Az életmentő beavatkozások elvégzését követően haladéktalanul mentőt kell hívni (112)!

Ennek lehetőségei:

• egy már ott lévő jelenlévőt megkérünk erre,
• hangosan megszólítunk egy közelben lévőt, hogy jöjjön közelebb és hívjon mentőt,
• a segélynyújtó hív mentőt. 

Szerző: Marsi Zoltán