Tudatzavarok
A tudatzavar a központi idegrendszer olyan kóros állapota, amely során a környezeti ingerek érzékelése, feldolgozása, valamint az azokra adott fizikai és mentális válaszreakció károsodik. A tudatzavarok az enyhe kábultságtól a mély eszméletlenségig (kómáig) terjedhetnek, hátterükben pedig számtalan kiváltó ok – a koponyasérülésektől az anyagcsere-zavarokon át a mérgezésekig – állhat.
Mivel a súlyos tudatzavarok (különösen az eszméletlenség) közvetlen életveszélyt jelenthetnek a légutak elzáródása miatt, a tünetek gyors felismerése és a szakszerű laikus elsősegélynyújtás – például a légútbiztosítás és a 112-es mentőhívás – életet menthet.
Alapfogalma
Az emberi tudat nagyon összetett fogalom, ennek megfelelően pontos, mindent átfogó megfogalmazása komoly nehézségbe ütközhet. Általános megközelítésben a tudat teszi lehetővé a külvilág megismerését, az ingerek feldolgozását és értékelését, továbbá az én és a külvilág határozott elkülönítését. Más megközelítésben önmagunk és a valóság közvetlen átélését jelenti. Normál tudatállapotban a személy folyamatosan érzékeli a környezet ingereit és megfelelő reakciót is ad azokra.
Az eszmélet egy olyan élettani állapot, melyben az ember tudata működik. Az eszméletén lévő mindig ad valamilyen választ a környezeti ingerekre, még ha olykor csak bizonyos ingerekre és nem feltétlenül megfelelőt (pl. tudatzavar).
Tudatzavar esetén a környezeti ingerek érzékelése és az azokra adott válasz szenved valamilyen fokú zavart. A tudatzavarok súlyossága igen sokféle lehet, akárcsak csoportosításuk.
A tudatzavarok csoportosítása
A következőkben a tudatzavarok csoportosításának egyik lehetséges megközelítését ismertetjük, törekedve a közérthetőségre.
1. Hypnoid (alvási jellegű) tudatzavarok: Alvásra emlékeztető állapotot idéznek elő, az éberség (vigilitás) zavarának tekinthetők.
A hypnoid tudatzavarok további csoportosításánál az ébreszthetőség fokát, illetve a reflexek kiválthatóságát veszik figyelembe:
- Somnolentia (kábultság): A beteg ébreszthető, de magára hagyva újból visszaalszik.
- Sopor (szoporózus állapot): A beteg erős ingerekkel ( pl. fájdalomingeringerrel) is csak rövid ideig tartható éber állapotban, de a reflexei még jól kiválthatók.
- Coma (kóma): A beteg nem ébreszthető, reflexei zavartak vagy hiányoznak. A mély eszméletlenségnek (kómának) különböző fokozatai vannak.
2. Nem hypnoid tudatzavarok: A beteg látszólag éber, a környezeti változásokat követi, de azokra nem vagy nem megfelelően reagál, érdemi kapcsolat nem alakítható ki vele. Ez a tudatosság (tartalom) zavarának tekinthető.
A nem hypnoid tudatzavarok legismertebb formái:
- Delirium (delírium): A beteg éber, ugyanakkor zavart, tájékozatlan és nyugtalan.
- Ködös állapotok: A beteg magatartása és cselekvése zavart, bizonyos esetekben emlékezetkiesés (amnézia) figyelhető meg.
A tudatzavarok közé soroljuk a hirtelen fellépő, rohamszerű (paroxysmalis), rövid ideig tartó állapotváltozásokat is, mint amilyen az ájulás (syncope) vagy az epilepsziás görcsroham (epilepsia).
A tudatzavarok okai
A tudatzavarok hátterében számtalan eltérő kiváltó ok állhat. A teljesség igénye nélkül az alábbiak a leggyakoribb tényezők:
- Traumás sérülések: koponya- és agysérülések.
- Tudatmódosító szerek: alkohol, kábítószerek, gyógyszermérgezések.
- Anyagcsere- és hormonális zavarok: alacsony vércukorszint (hipoglikémiás kóma), súlyosan magas vércukorszint (hiperglikémiás kóma), a folyadék- és elektrolit-háztartás zavarai, pajzsmirigy- vagy mellékvese-rendellenességek.
- Idegrendszeri megbetegedések és károsodások: agyi érkatasztrófa (stroke), a központi idegrendszer gyulladásos fertőzései (pl. agyhártyagyulladás), görcsrohamok.
- Fizikai és környezeti hatások: áramütés, hőguta, kihűlés.
- Egyéb szervi eredetű okok: súlyos oxigénhiány, mérgezések, máj- vagy veselégtelenség.
A tudatzavarok felismerése és az elsősegélynyújtás
Laikus elsősegélynyújtás szempontjából a tudatzavar felismerésének két leggyakoribb jele a mozdulatlanság (reakcióhiány) és a zavart beszéd vagy viselkedés.
Súlyosság szempontjából azonnali beavatkozást igényel az eszméletlenség (melynek legmélyebb foka a coma), mivel a védőreflexek (köhögési, nyelési reflex) hiánya miatt közvetlen fulladásveszély áll fenn. Ebben az esetben a legfontosabb teendő a légút azonnali biztosítása.
Ha az eszméletlen sérültnek van normális légzése, a szabad légút tartós fenntartásának leghatékonyabb módja a stabil oldalfektetés.
- Mielőtt a beteget az oldalára fordítanánk, végezzünk gyors betegvizsgálatot: keressünk súlyos sérüléseket!
- Fontos: Bár feltételezett gerincsérülés vagy nyílt hasi sérülés esetén a mozgatás kockázatot jelent, a légút biztosítása mindig élvezzen elsőbbséget a fulladás megelőzése érdekében!
- A stabil oldalfektetés után folyamatosan – legalább percenként – ellenőrizni kell a légzést, mert az állapota bármikor romolhat!
Enyhébb hypnoid tudatzavar (somnolentia, sopor) esetén próbáljuk meg fenntartani a beteg éberségét megszólítással, ingerekkel. Ha a beteg állapota romlik, vagy fennáll az eszméletvesztés veszélye, felkészülésként itt is indokolt lehet a stabil oldalfektetés alkalmazása.
Nem hypnoid tudatzavarban lévő sérültnél tartsuk fenn a folyamatos kommunikációt, próbáljunk tőle értelmezhető válaszokat kapni a állapotára és a történtekre vonatkozóan. Keressük a kiváltó okot (pl. sérülés, mérgezés, cukorbetegségre utaló jelek)!
Minden tudatzavar esetén azonnal mentőt kell hívni (112)! A környezeti tényezőktől függően ne feledkezzünk meg a lehűlés vagy a túlmelegedés megelőzéséről.
Szerző:
Szerző: Marsi Zoltán - elsősegély szakoktató